45.fejezet:Boldog család

Miután hazamentünk leültünk KyoungJaeval a baba szobába és csak gyönyörködtünk a piciben.
-Szeretnéd megfogni? –kérdeztem KyoungJaetól és ránéztem.
-Szabad?
-Nem, nem szabad. –mondtam viccelődve. -Az apukája vagy. Szerinted miért kérdeztem? –kérdeztem KyoungJaetól, majd a kezébe adtam.
-Nem szeretném őt összetörni. Olyan kis pici és törékeny.
-Csak óvatosan és minden rendben lesz. –mondtam. Olyan kis aranyosak voltak együtt.
-És mi lesz a neved tökmag? –kérdezte KyoungJae a picitől.
-Én arra gondoltam, hogy a te nevedet kapná meg. Kim KyoungJae.
-Tényleg? –kérdezte meglepett tekintettel.
-Igen. –mondtam, majd KyoungJae felém hajolt és megcsókolt, majd visszanézett a picire és egy könnycsepp gördült le az arcán. Sosem láttam KyoungJaet ilyen boldognak, mint most. Ahogy ott ült és fogta a picit sugárzott belőle a boldogság. Most igazán boldogok voltunk és úgy éreztem senki nem teheti tökre ezt a boldogságot, és talán mi voltunk a világon a legboldogabbak KyoungJaeval.

 
                                         -THE END-

44.fejezet:Itt az idő!?

 Az utolsó 2 hónapban KyoungJae úgy vigyázott rám, mint egy hímes tojásra. A házból nagyon ritkán engedett ki. Ha mentünk valahová, mindig talpon volt és bármi kellett megvette. A szülés közeledtével anyuék azt ajánlották feküdjek be a kórházba, de én nem szerettem volna. Április közepére voltam kiírva. KyoungJae azt mondta, hogy szeretne ott lenni a szülésnél bármi is legyen. Én tiltakoztam és próbáltam őt rávenni, hogy ez nem jó ötlet és nem a legszebb látvány, de őt nem igazán hatotta meg. Egyre jobban közeledtem a szülés időpontjához. Az egyik este a konyhába főztem, mikor beindult a szülés.
-KyoungJae! KyoungJae! Gyere gyorsan.
-Mi a baj Soa?! –kérdezte miközben az emeletről rohant lefelé.
-A baba. –mondtam és néztem a hasamra.
-Jön?
-Még nem, de már lassan.
-Hívom a mentőket. –mondta és szaladt a telefonhoz. –Mindjárt itt lesznek. Addig tarts ki. –mondta és segített leülni. Időközben megjöttek a mentők és bevittek minket. Gyorsan beértünk, majd átöltöztem és bevittek egy szobába. KyoungJae addig felhívta anyuékat és a szüleit, majd bejött. Nem kellett sokáig várni a baba nagyon ki akart jönni. Egy óra múlva már a szobában voltunk KyoungJaeval, aki hősiesen végig jelen volt a szülésen. Ketten voltunk a szobában. Annyira fáradt voltam, hogy bealudtam KyoungJae pedig az ágyam mellett ült. Arra keltem fel, hogy KyoungJae valakihez beszél.
-Mama.
-Soa! Nem szerettünk volna felkelteni.
-Már amúgy se bírtam aludni.
-Na és hogy van a kis unokánk? –kérdezte KyoungJae anyukája izgatottan.
-Minden rendben van vele. Gyönyörű kisfiú és 100 százalékban az apukájára ütött. –mondtam mosolyogva és KyoungJaera néztem.
-Nem igaz, mert a pici orra a tiéd. –mondta KyoungJae és megsimogatta a kezem, majd behozták  picit. Hát nem kell szerintem mondanom, a nagyszülők odáig voltak a piciért. Mindenki babusgatni szerette volna, de nem lehetett, hisz csak etetni hozták be. Megetettem, megbüfiztettem, egy picit még velünk volt, majd kivitték. Aznap már ki is jöhettem a kórházból és haza is mehettünk.

43.fejezet:Ez a miénk!

KyoungJae kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Segített kiszállni, majd lezárta az autót.
-Mit keresünk itt? –kérdeztem, de KyoungJae csak megfogta a kezem és egy ház felé vezetett, majd elővett egy kulcsot és benyitott. –KyoungJae te mit művelsz? Ide nem mehetünk be! –mondtam, de KyoungJae még mindig fogta a kezem és beljebb mentünk. A ház tágas és szép volt belülről. Meleg színek uralkodtak az egész házban. KyoungJae körbe vezetett, majd felmentünk az emeletre és megálltunk egy ajtó előtt.
-Nézz be! Hidd el szép lesz. –mondta mosolyogva. Benyitottam és egy halvány zöld színű gyerekszoba fogadott.
-KyoungJae ez szép meg minden, de nem tudom mi közöm van ehhez az egész házhoz és ehhez a meseszép gyerekszobához.
-Csak annyi, hogy mostantól itt fogunk lakni. Nem mész beljebb?
-Micsoda? Itt fogunk lakni? –kérdeztem miközben beljebb mentem a gyerekszobában és nézelődni kezdtem.
-Igen. A házat már rég megvettem, de csak most lett berendezve és festve minden.
-KyoungJae ez azaz ágy amit mi vettünk anyuval. És szinte minden cucc az amit mi vettünk.
-Igen tudom, mert amíg te velem voltál nálunk, addig apukád és anyukád pár munkással bepakoltak.
-Nem mondod komolyan?
-De.
-Ez annyira szép. És ez a ház meg ez a szoba, minden. Köszönöm. –mondtam, majd megcsókoltam és tovább néztem a holmikat.
-Igazán nincs mit. Örülök, hogy tetszik. A ruháid is itt vannak már szóval nem kell cuccolnod sem. –mondta, majd átkarolta a derekamat. Aznap már az új házban aludtunk és ott is éltünk KyoungJaeval.

42.fejezet:Oda-vissza meglepetés

A hónapok teltek-múltak és a hasam egyre nagyobb és nagyobb lett. KyoungJae még mindig nem tudott a terhességemről és dugdosni is egyre nehezebb volt. A KyoungJaeval való találkozások egyre ritkábbak lettek a hasam növekedése miatt. Az orvoshoz mindig jártam, majd egy idő után kiderült, hogy kisfiút várok. Az orvosnál többen is feltették nekem azt a kérdést, hogy „egyedüli anya vagyok-e? Vagy egyedül fogom-e a gyereket felnevelni, mert az apát még nem látták, hogy elkísért volna.” Erre én elmondtam mindenkinek, hogy meglepetésként szeretném ha megtudná ezért titkolom. Mindenkinek a véleménye az volt, hogy milyen aranyos és kedves gesztus ez. Mikor már 7 hónapos voltam anyuval a ruhákat, a felszereléseket, a kiságyat elkezdtük beszerezni. Az egyik üzlet kirakatában megláttam egy kis cipőcskét. Azonnal beleszerettem és megvettem, majd indultunk haza. Útközben eldöntöttem, hogy amint hazaérünk átmegyek KyoungJaeék elmondom neki. Nem tudtam már tovább titkolni előtte. Pár perc múlva hazaértünk és én átmentem KyoungJaeék. Benyitottam és beszóltam.
-Hahó! Van itthon valaki? –kérdeztem, majd KyoungJae rohant le a lépcsőről.
-Soa! Hát te?
-Én csak átjöttem hozzád, mert szeretnék veled beszélni.
-Mi a baj?
-Szerintem jobb lesz ha leülsz. –mondtam, majd megfogtam a kezét és behúztam a nappaliba, majd leült.
-Csukd be a szemed és nyújtsd ki a kezed. –mondtam mosolyogva.
-Miért?
-Csak csináld amit mondok. Emlékszel még?
-Hát persze. –mondta mosolyogva, majd becsukta a szemét és kinyújtotta a kezét én pedig a kezébe raktam a kis cipőcskét.
-Most már kinyithatod. –mondtam, majd KyoungJae kinyitotta a szemét. Amikor meglátta a kezében a cipőcskét KyoungJae elkomolyodott.
-Soa ez az amire gondolok? –kérdezte boldogan.
-Hát amint látszik.
-És mennyi idős? –kérdezte és felállt a kanapéról.
-Hát már elmúltam 7 hónapos pár nappal.
-És kisfiú vagy kislány?
-Fiú.
-Ohh Soa! Annyira tudtam. –mondta és átölelt.
-Tudtad? Ezt hogy érted? –kérdeztem értetlenül.
-Azt hiszed nem jöttem rá? Kerekedett a hasad. Mostanában át se akartál ölelni és nem is találkoztunk már egy jó ideje csak mert azt kérted. És miért nem akartad elmondani?
-Mert szerettem volna ha meglepetés lesz.
-Amúgy nekem is van egy meglepetésem számodra.
-Igen? És mi az? –kérdeztem kíváncsian.
-Gyere és megmutatom. –mondta, majd megfogta a kezem és kimentünk. Beszálltunk az autóba és elindultunk.
-Most hová megyünk?
-Mindjárt megtudod. Egy perc. –mondta, majd befordultunk egy utcába és megálltunk.

41.fejezet:Titkos terhesség

Mikor átértem benyitottam és KyoungJae anyukáját kezdtem el szólítgatni.
-Soa te vagy az? Bent vagyok a konyhában gyere csak be. –kiabálta ki. Bementem a konyhába hozzá. –Hát téged mi szél hozott?
-Csak átjöttem, mert szeretnék mondani valamit.
-Valami baj van Soa? –kérdezte és abbahagyta a főzést.
-Jaj nincsen semmi csak.... hogy is mondjam.
-Jaj mondd már Soa!
-Itthon van KyoungJae?
-Nincsen, elment valami dolga volt, de mit szerettél volna mondani?
-Terhes vagyok.
-Terhes vagy? Hát ez fantasztikus. –mondta és ami a kezében volt mind eldobta, hogy odajöjjön hozzám és átöleljen. –Gratulálok! És KyoungJae tudja már?
-Még nem és nem is szeretném ha egy ideig megtudná.
-De miért? Neki is tudnia kell. Vagy nem az övé a gyerek? –kérdezte meglepődve.
-Deeeeee. Persze hogy az övé, ki másé lenne.
-Hát én azt nem tudom.
-Köszönöm a bizalmat, de 100 százalékosan a KyoungJaeé.
-Én nem úgy értettem Soa.
-Jó mindegy. Tudom, hogy tetszett érteni. Csak szeretném ha meglepetés lenne neki és majd csak a terhesség közepe vagy vége felé szeretném ha megtudná.
-Na hát ez fantasztikus ötlet. De, hogy fogod dugdosni a hasadat?
-Majd bő felsőket hordok és ha már tényleg muszáj lenne elmondani akkor elmondom. De könyörgöm ne tessék már elmondani KyoungJaenak. Minah és Hanah tudhatja, de KyoungJae nem.
-Jó rendben. Ha rajtam múlik nem tudja meg.
-Köszönöm szépen, de most rohannom kell haza.
-Jó menj csak, szia. –mondta és már ott se voltam.

40.fejezet:Összeszedett betegség vagy mégsem?

Az idő telt-múlt. KyoungJaeval a kapcsolatunk egyre erősebb és erősebb lett. Az egyik reggel borzasztó rosszullétre keltem. Kirohantam hát az ágyból egyenesen ki a WCre. És ez így egész nap. A fejem is borzasztóan kezdett el fájni és fájt a hasam. Az egészet a közeledő menszeszemre fogtam. Másnap megint rosszullétre keltem. Ugyan ezek a tünetekkel. Anyu azt tanácsolta menjek el az orvoshoz kivizsgáltatni magam, lehet összeszedtem valami betegséget a nászúton. Így hát beszálltunk az autóba és anyu bevitt az orvoshoz. Pár perc múlva sorra is kerültünk. Elmondtam az orvosnak a tüneteimet és azt is elmondtam, hogy nemrég nászúton voltam.
-Kimaradt a menstruációja mostanában? –kérdezte az orvos.
-Nem most kellene, hogy meglegyen lassan.
-Terhességi tesztet csinált mostanában?
-Nem, de kellett volna?
-Hát, lehet kellett volna, mert esélyes, hogy ön kismama. Azért vannak a tünetek. –mondta.  Az orvos terhességre gondolva elküldött egy ultrahangos kivizsgálásra. Elmentünk hát anyuval. Behívtak és bementünk. Lefeküdtem az ágyra és a hasamat kezdte el vizsgálni az orvos.
-Gratulálok kismama. Maga 3 hetes terhes. –mondta az orvos boldogan.
-Mi? 3 hetes terhes? Azt, hogy?
-Nem tudom. Magának kellene tudnia. –mondta mosolyogva. Ez a válasz anyut és engem is megdöbbentett.
-Köszönjük szépen. –mondtam, majd öltözni kezdtem és kimentünk.
-Soa! Te terhes vagy? –kérdezte anyu meglepődve.
-Hát amint hallottad.
-Akkor én nagymama leszek és lesz egy kis unokám?
-Hát akkor igen. De vajon mikor....? –gondoltam magamban. Most már tudom a nászút. Akkor történt minden.
-Ohh Soa! Köszönöm. –mondta anyu és a nyakamba ugrott.
-Igazán nincs mit. –mondtam, de én még mindig nem akartam elhinni, hogy terhes vagyok.
-Gyere menjünk haza. Neked pihenned kell most már. Hazamegyünk és főzök egy bögre teát. –mondta, majd átkarolt és indulni kezdtünk. Mikor kimentünk beszálltunk a kocsiba és haza vettük az irányt. Anyu arcáról a mosolyt le se lehetett volna törölni egész úton. Mikor hazaértünk, kiszálltunk a kocsiból és a házba vettük az irányt.
-Várj mama. Én nekem át kell most mennem KyoungJaeék. Mindjárt megyek egy pillanat. –mondtam, majd elindultam át a szomszédba.

39.fejezet:A nászút (18+)

KyoungJaeval felmentünk a szobába és elkezdtünk pakolni reggelre, hisz délben indul a gépünk Párizsba. KyoungJae anyukája megkérte anyuékat, hogy aludjanak ott náluk, így anyuék nem mentek haza  –nem mintha messzire kellett volna menni – hanem ott aludtak a vendég szobában én pedig KyoungJaeval. Nem sokat aludtunk, hisz a csomagolást 7 óra körül fejeztük be. Mikor bepakoltunk beestünk az ágyba és aludtunk vagy 3-4 órácskát. Mielőtt mentünk volna KyoungJae anyukája keltett minket. Felkeltünk, felöltöztünk, levittük a csomagokat, megreggeliztünk, majd búcsúzkodni kezdtünk, hisz egy hétre mentünk Párizsba. Mikor elbúcsúztunk mindenkitől, beszálltunk az autóba és Minah kivitt minket a repülőtérre. Odaértünk, felvettük a jegyünket, leadtuk a csomagjainkat és a kapuhoz mentünk. A repülő indulásáig még 5 perc volt. Felszálltunk és leültünk a helyünkre. Az út körülbelül 5-6 óra lehetett. Mikor odaértünk, bejelentkeztünk a szállodába és felmentünk. Amint bementünk a szobába és becsuktuk az ajtót egymásnak estünk KyoungJaeval. Csókoltuk egymást ahol csak tudtunk, miközben a ruháinkat vettük lefelé és az ágy felé mentünk. Majd mikor már mind a ketten meztelenek voltunk, KyoungJae felkapott és az ágyra rakott. Rám mászott, két lábam közé furakodott és ágyékát hozzám nyomta, majd óvatosan és érzékien belém hatolt. Én a lábamat, lába köré fontam, miközben a testét kezdtem el simogatni, karmolászni. Kihasználtuk, hogy végre csak mi ketten vagyunk és nem zavar minket senki, ezért egy érzéki, szenvedélyes szeretkezést folytattunk. Az utazás, a sokáig tartott esküvő miatt nem sokat aludtunk és ez most lecsapódott rajtunk. Szeretkezés után mind a ketten elaludtunk. Teljesen másnap délig aludtunk. Mikor felkeltünk még lustálkodtunk és huncutkodtunk egy kicsit, majd kikeltünk az ágyból felöltöztünk és lementünk reggelizni. Úgy döntöttünk, hogy reggeli után várost nézünk. Így is lett. Az egész napot végig sétálgattuk és csak estére értünk haza. Nem mindig volt kedvünk ám várost nézni vagy esetleg kimozdulni csak élvezni, hogy együtt vagyunk, ezért a szobánkban feküdtünk és beszélgettünk vagy esetleg hancurkodtunk. A hét gyorsan eltelt. Utolsó nap elmentünk az Eiffel-toronyhoz, majd egy étteremben vacsoráztunk. Majd vissza mentünk a szállodai szobába és bepakoltunk holnapra. Miután bepakoltunk elmentem zuhanyozni, amihez KyoungJae is szívesen csatlakozott, majd lefeküdtünk aludni. Másnap reggel még ott reggeliztünk, majd mennünk kellett a repülőtérre, mert indult a gépünk. Felszálltunk és amilyen gyorsan jöttünk, olyan gyorsan haza is értünk. A repülőtéren Minah már várt minket. Beszálltunk és elindultunk haza. Az egész utat végig beszéltük Minahval. Mikor haza értünk, KyoungJae hazament és én is. Benyitottam és leraktam a cuccaimat.
-Mama.... Papa! Itthon vagyok. –kiabáltam.
-Soa! Haza is jöttetek? Milyen volt a nászút? –kérdezősködött anyu. Tövéről-hegyére elmeséltem nekik mindent, majd csengettek.
-Ez KyoungJae lesz. Kinyitom. –mondtam, majd a bejárati ajtó felé mentem és kinyitottam az ajtót.
-Szia szivem csak gyorsan átugrottam, hogy szóljak lehet otthon alszok ma, mert  srácok felhívtak, hogy össze kellene futni valahol. Remélem nem baj!?
-Ajj ne viccelj már. Persze, hogy nem baj. –mondtam, majd adtam egy csókot neki és már ment is.
-Nem jön be KyoungJae? –kérdezte anyu.
-Nem találkozik a srácokkal csak átugrott, hogy szóljon, ma otthon alszik.
-Ohh. Kár. –mondta anyu elkeseredve. Felmentem a szobába és felhívtam Hanaht, hogy elmeséljek neki mindet. Egészen estig beszéltünk, olyan sok minden mesélni való volt neki, majd elmentem lefürdeni és bebújtam az ágyba aludni.

38.fejezet:Örökre együtt

Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, majd felraktuk a fátylat és elindultunk le a kertbe. Amint leértünk a lépcsőn hirtelen pánik fogott el. Jaj ne. Csak ne most. Elkezdtem kapkodni a levegő után, majd leültettek a lépcsőre. A ruhától alig tudtam leülni.
-Soa drágám! Valami baj van? –kérdezte anyu.
-Csak nem kapok levegőt.
-Ne félj drágám. Nem lesz semmi baj. Ne pánikolj. Nyugodjál meg és vegyél nagy levegőket. Hozok egy pohár vizet. –mondta anyu és szaladt a konyhába.
-Rendben. –mondtam miközben nagyokat lélegeztem. Anyu pár perc múlva vissza is ért a vízzel. Megittam és egy kicsit jobb volt.
-Ne aggódj drágám. KyoungJae már kint vár és a vendégek is. Nincs miért félned. Olyan gyönyörű vagy és kint vár egy fiú aki szeret téged. Jobban vagy már? –kérdezte anyu miközben a hátamat simogatta lágyan.
-Igen.
-Kész vagy? Mehetünk?
-Igen. –mondtam anyunak, majd megpuszilt és kiment. Szólt a többieknek, hogy készen vagyunk kezdhetjük az esküvőt. Kikukucskáltam. Mindenki a helyén ült és ott állt KyoungJae. Vettem egy nagy levegőt, majd kinyitottam az ajtót és kimentem. Elindultam a székek felé. Mikor odaértem a székekhez megálltam, majd megszólalt a zene. Annyira féltem, hogy legszívesebben lassú sétálás helyett, odarohantam volna, majd megláttam KyoungJaet. Amint ott állt és mosolygott rám, a szívem megnyugodott és csakis ő létezett. Mikor odaértem hozzá csendben odasúgta nekem, hogy milyen szép vagyok. Ezen én elmosolyodtam. Majd elkezdődött. KyoungJae végig fogta a kezemet és egy percre se engedte el. Mintha az élete függött volna rajta. Mikor vége lett elmondtuk fogadalmainkat, biztos és 100 százalékos igent mondtunk mind a ketten, majd megcsókoltuk egymást. KyoungJae mind a két kezét a derekamra rakta én pedig a nyaka köré és megcsókoltuk egymást. Közös életünk első csókja. Szenvedélyes és mindent elmondó volt, majd ránéztem elmosolyodtam, ahogy ő is és KyoungJae felkapott és adott még egy csókot. Mindenki újongásba és nagy tapsolásba kezdett. Majd KyoungJae letett és a szemembe nézett.
-Gyönyörű vagy, hallod? És végre a feleségem. Szeretlek Soa!
-Te is nagyon jól nézel ki és én is nagyon szeretlek. –mondtam és a mosolyt le se lehetett törölni az arcunkról. Mindenki odajött gratulálni, majd megkezdődött a party. Megebédeltünk és KyoungJaeval minden vendéghez odamentünk beszélgetni egy kicsit, majd táncoltunk. Annyira elbeszélgettük az időt, hogy jött vacsora. Megvacsoráztunk és hajnalig csak táncoltunk. Olyan hajnali 5 óra tájban mindenki hazament.

37.fejezet:A nagy nap

KyougJae és Soa esküvői ruhája

 A vizsgákra nagyon keményen tanultunk továbbra is KyoungJaeval. Miután túl lettünk rajtuk és vége lett a Fősulinak is egy nap összeült a két család és kitűztünk az esküvő időpontját. 2 hónapot hagytunk a szervezésre. A ruha kiválasztására, a gyűrű kiválasztására, a virágokra, a vendég lista megtervezésére és a meghívók kiküldésére, a díszítésre, a nászútra és még a hasonlókra. Az esküvő helyszínét nem kellett kiválasztanunk, azt úgy beszéltük meg, hogy KyoungJaeék nagy kertjében lesz. Így az esküvő nyár közeledtével Augusztusra lett téve. Ez a 2 hónap volt életem legboldogabb 2 hónapja. KyoungJae és én olyan boldogak voltunk, mint még soha máskor. Az előkészületek gyorsan teltek és egyszer csak azon kaptam magam, hogy másnap esküvő. Az esküvő előtti napon KyoungJaeék aludtam, de nem vele, hanem a vendég szobában, hogy csak véletlenül se lásson. Másnap esküvő. Egy percet se tudtam aludni, olyan izgatott voltam. Korán reggel jött a fodrász, hogy elkészítse a hajamat, majd a sminkes. A hajam laza konytban volt elkészítve, mégis nagyon elegáns és szép volt. Közben nagyon sokan jöttek fel a szobámba, hogy gratuláljanak és megcsodálják a leendő menyasszonyt. Mikor kész lett a hajam, lementem, hogy egy kicsit gyönyörködhessek a kertben. A kert meseszép volt. Sok fehér szék rajtuk nagy halvány rózsaszín selyem masnival díszítve, aminek a végén az oltár sok virággal. A kert tele volt szórva virágszirmokkal, majd tovább mentem. A székek mellett pár méterre fel volt állítva egy nagy fehér pavilon, ahol maga az esküvő utáni ebéd, vacsora és party lesz. Annyira gyönyörű volt, hogy elkezdtem sírni.
-Soa! Hát te? Miért sírsz? Nem szabad sírnod. A végén még elkened azt a gyönyörű sminked. –mondta KyoungJae anyukája és legyezni kezdte a levegőt. –Látod? Nem szabadott volna lejönnöd. Most elkezdtél sírni. Na nyomás felfelé. –mondta és hesegetni kezdett.
-Én csak....
-Nyomás. –mondta mosolyogva.
-Rendben. KyoungJae fent van már egyébként? –kérdeztem.
-Már régen felkelt. Talán nem is aludt semmit. Na nyomás, mert megint meg kell csinálni a sminkedet.
-Rendben. –mondtam, majd elindultam fel, közben felnéztem KyoungJae ablakára és megláttam, hogy ott áll és néz kifelé. Fel volt öltözve az ing és a nyakkendő legalábbis rajta volt, mert csak azt láttam lentről, majd bementem és felmentem a szobába. A sminkes amint meglátott, leültetett és elkezdte újból megcsinálni a sminkem. Biztos nem volt elragadtatva tőlem, de nem tudtam mit csinálni, hisz olyan szép volt minden. Mikor kész lettem, már ott járt az idő, hogy felvegyem a ruhát és a fátylat. Felvettem, majd bejött anyu és megcsodálta az egyetlen lányát. Amint meglátott elkezdett sírni. Hosszú nyugtatgatás után abbahagyta a sírást és elkészültünk. Pár perc múlva beszólt KyoungJae anyukája, hogy lassan menjünk lefelé. KyoungJae már lent van a vendégekkel és már minden vendég megérkezett.

36.fejezet:Igen vagy nem?

Bementünk a házba, majd KyoungJae a hátsóajtó felé kezdett tolni. Kimentünk és nagy tömeg fogadott minket, majd hirtelen csend lett, mindenki engem nézett és mosolygott rám.Én nem értettem mire anyu célzás képpen biccentett egyet, hogy nézzek hátra. Hátra néztem és KyoungJae ott térdelt mögöttem egy nagy dobozzal a kezében.
-KyoungJae ez micsoda? –kérdeztem meglepődve.
-Nyisd ki! –mondta, majd odaadta a doboz és elkezdtem nyitni kifelé. Mikor kinyitottam volt benne még egy doboz és így tovább, míg a nagy dobozból lett egy teljesen kis kicsi. Amint megláttam a kis dobozt egyből tudtam mi az. Megálltam a csomagolással és KyoungJaera néztem. KyoungJae arcára félelem ült ki, majd kinyitottam a dobozt és megláttam a gyűrűt.
-Soa! Lennél a feleségem? –tette fel a nagy kérdést KyoungJae.
-KyoungJae én.... nem is tudom. Komolyan gondoltad te ezt? –kérdeztem, majd KyoungJae felállt és láttam az arcán, hogy a legrosszabbra van felkészülve.
-Igen. Miért? Te nem.... nem szeretnél a feleségem lenni? –kérdezte szomorúan a válaszomra várva. Hátra néztem és láttam anyuéknak a meglepődést az arcukon, majd visszanéztem KyoungJaera. Megfogtam KyoungJae kezét és bementünk a házba.
-Én.... nem arról van szó hogy nem, csak te tényleg komolyan gondoltad? Ha most elveszel és hozzád megyek velem kell leélned a hátralevő életedet. Biztos ezt akarod? Biztos hogy velem akarod leélni az életedet?
-Igen. Igen ezt akarom. Minden egyes napot veled tölteni, ameddig csak élünk és sok gyereket, akiknek te vagy a mamájuk. Veled akarok megöregedni. Ha beteg vagy ápolni, ha szomorú felvidítani és így tovább. De Soa! Válaszolj őszintén! Te is ezt szeretnéd? –kérdezte és megfogta a kezem.
-Szerinted lenne szívem nemet mondani megint? Mondjuk nem úgy mintha nemet szerettem volna mondani.... –mondtam, majd KyoungJae megcsókolt.
-Akkor ez most....? –kérdezte.
-Ez most azt jelenti, hogy igen. Én is veled akarok lenni örökre. –mondtam, majd megcsókoltam KyoungJae pedig örömében felkapott és forogni kezdett velem.
-Ajj Soa! Nem is tudod milyen boldog vagyok most. –mondta, majd elvette a dobozkát, kivette belőle a gyűrűt és felhúzta az ujjamra. Még bent voltunk egy kicsit, majd kimentünk a többiekhez, akik azt se tudták, hogy mi van. KyoungJae megfogta azt a kezem amelyiken a gyűrű volt és megpuszilta. Én rámosolyogtam, ebből mindenki levágta, hogy igent mondtam. Ezután a party egészen estig tartott, majd minden vendég szálingózott haza. KyoungJae a családjával és én anyuékkal még maradtunk egy kicsit beszélgetni és megbeszéltük, hogy az esküvőt a vizsgák és a Fősuli utánra rakjuk. Addig még 1 hónap volt, ami borzasztó gyorsan eltelt.

35.fejezet:Nem igaz hogy elfelejtetted!

Az idő gyorsan repült KyoungJae mellett. Már lassan harmadik éve voltunk együtt. Mind ketten utolsó évesek voltunk a Fősulin, ezért kevesebbet találkoztunk, hisz mind a ketten készültünk a nagy vizsgánkra. Volt, hogy két napig nem is találkoztunk csak annyi időt voltunk együtt, míg bent voltunk a suliban. Majd mikor vége lett az óráinknak KyoungJaeval hazajöttünk egy kicsit beszélgettünk és együtt voltunk, majd mind a kettőnknek tanulnia kellett. Az egyik reggel boldogan keltem. Kikeltem az ágyból, felöltöztem, majd lementem a konyhába és ott volt KyoungJae.
-KyoungJae. Hát te? Majd felhívtalak volna ha készen vagyok.
-Nem baj. Hamar kész lettem, így azt gondoltam, hogy megvárlak itt.
-Hát rendben. Mehetünk is ha gondolod.
-Jó persze. –mondta, majd elbúcsúztam anyuéktól és beszálltunk a kocsiba. KyoungJae felé hajoltam és megcsókoltam, majd elindultunk a suliba. Aznap voltunk három évesek. KyoungJae meg se szólalt egész úton. Nem akartam lelőni a poént, így vártam hátha eszébe jut az évfordulónk, de semmi. Bementünk a suliba. Még mindig semmi. El voltam kenődve, amit Hanah észre is vett.
-Mi a baj Soa?
-Semmi. Csak ma vagyunk 3 évesek KyoungJaeval és még annyit se mondott fa papucs. Nem is vagyok neki fontos ha ezt elfelejti.
-Dehogy. Ne mondj ilyet. Fontos vagy neki.
-Ez nem igaz. –mondtam. Így telt el az egész nap. KyoungJae hiába volt velem, nem tudta, hogy milyen nap van. Szóval elfelejtette. Mikor vége lett az utolsó óránknak KyoungJae hazavitt. Kiszálltam az autóból és faképnél hagytam.
-Soa! Valami baj van? Egész nap olyan csendes és szomorú voltál.
-Nem nincsen semmi, azt elnézve, hogy a barátom nem akar nekem mondani semmit.
-Ezt, hogy érted? –kérdezte értetlenül, majd odamentem hozzá és a szemébe néztem.
-Kim KyoungJae. Nem akarsz nekem mondani valamit?
-Kellene?
-Te most hülyéskedsz? –kérdeztem, majd elindultam be a házba.
-Várj már Soa! Eszembe jutott valami. Szerinted elfelejtettem? –kérdezte, majd odajött hozzám és átkarolta a derekamat. –Tényleg ilyennek nézel? –kérdezte. Felé fordultam és megcsókolt. –Boldog Évfordulót! –mondta mosolyogva.
-Ajj KyoungJae. –mondtam, majd magamhoz öleltem és sírni kezdtem.
-Ne sírj. Gyere inkább mutatni akarok valamit. –mondta, majd megfogta a kezem és húzni kezdett hozzájuk.

34.fejezet:A szembesítés

Mikor odaértünk KyoungJae leparkolt és elindultunk be a suliba. Csend volt a harmadik óra még folyt. Mikor odaértünk a termünkhöz KyoungJae óvatosan benyitott és beljebb léptünk.
-Jó napot! Tudják mennyi az idő? –kérdezte a tanár, amint meglátott minket.
-Igen elnézést a késésért, többet nem fordul elő. –mondtam és leültünk a helyünkre, majd KyoungJae rám mosolygott. Mikor vége lett az órának KyoungJae odajött, adott egy csókot, majd magához ölelt. Hirtelen csend lett és mindenki minket nézett. Senki sem akarta elhinni, hogy KyoungJae és én együtt vagyunk, de most minden bebizonyosodott.
-Ezt nézzétek. Milyen aranyosak és milyen romantikus. Nem igaz? –kérdezte Catrina, miközben tapsolt.
-Most mi bajod? Igen együtt vagyunk és az miért fáj neked? –kérdezte KyoungJae.
-Nekem nem fáj, de ő nem hozzád való vedd már észre.
-Miért te szerinted igen? Catrina nagyon el vagy tévedve szerintem. –Catrina erre nem mondott semmit csak rám vetette tekintetét. –Azt hittem ezt már megtárgyaltuk. És ez most mindenkihez szól. Nem érdekel, hogy levegőnek néz az egész suli és nem leszek most már fényezve. Én szeretem Soat. Úgy érzem mellette, tényleg élek és mikor elbúcsúzunk alig várom, hogy újra lássam. Biztos veletek is történt már ilyen, szóval tudjátok mit érzek. Remélem ezt mindenki elfogadja és nem fog semmi se változni csak azért, mert Soaval együtt vagyok. –monda KyoungJae. Csend volt és a légy zümmögését is hallani lehetett. Én csak álltam KyoungJae mellett és néztem rá.
-A barátok összetartanak. Nem igaz? Engem nem érdekel, hogy kivel vagy együtt, míg el nem hanyagolsz. –mondta KyoungJae barátja, majd a többi srác is bólogatni kezdett. Körbe néztem és láttam a többiek arcán, hogy őket se zavarja. Kivéve Catrinat. Ideg lett úrrá rajta, megfogta a cuccát és kirohant a teremből. Majd bejött a tanár és megkezdődött az utolsó óra. Az utolsó órát végig leveleztük Hanahval és végre fellélegeztem, hogy ezzel a kapcsolattal Kyoun

gJaenak sem okoztam bajt és ugyanúgy együtt tudunk lenni a suliban is.

33.fejezet:Perverz játékok (18+)

Reggel amint ébredezni kezdtem nagy meglepetésre lettem figyelmes. KyoungJae feküdt mögöttem és az egyik kezével átkarolt. Vajon mikor feküdt be mellém? És én észre se vettem? Nagyon mélyen aludhattam az biztos. Óvatosan kikeltem az ágyból KyoungJae nehogy felébredjen. Felvettem a köntösömet és az ajtó felé indultam. Amint nyitottam kifelé az ajtó nem nyílt. Próbáltam erősebben, hátha beragadt, de semmi. Kerestem a zárba a kulcsot, de azt se találtam. Hát nem igaz. Itt ma minden olyan furcsa, vagy csak én zakkantam meg?
-A kulcsot keresed? –kérdezte KyoungJae, majd felém fordult, a kezét pedig a feje alá rakta. KyoungJae láttán hirtelen zavarba jöttem, amint ott feküdt. A takaró a hasa aljáig volt felhúzva. És megláttam eddig nem is nagyon figyelt, kidolgozott testét. Azt hittem elájulok.
-Ömm.... igen. Nem tudod hová lett mikor bejöttél? És amúgy is mikor osontál te be hozzám?
-Nem tudom hová lett. Mikor bejöttem még meg kellett, hogy legyen, hisz bejöttem.
-Ajj KyoungJae ne viccelődj már kérlek. Ez amúgy a te érdeked is, hisz suliba kell, hogy menjünk. Szóval segítenél megkeresni a kulcsot? Mert ha nem találjuk meg lekésem a buszom és még óráról is elkések, azaz késünk, mert te is.
-Jó segítek. Én lehet tudom hol van. –mondta sunyi vigyorral az arcán.
-Szuper. Megmondanád akkor kérlek?
-Persze. Gyere ide! –mondta KyoungJae és odamentem hozzá. –Ülj le!
-Ajjj KyoungJae add már ide. El fogunk késni.
-Ne legyél már ilyen türelmetlen. Majd elviszlek autóval. Na gyere és ülj le. –mondta, majd leültem. –Jó most csukd be a szemed, nyújtsd ki a kezed és odaadom.
-Mi? KyoungJae kérlek. Ha nem adod ide kimászok az ablakon. –mondtam és már indulni készültem.
-Ajjj Soa! Gyere hát akkor odaadom a kulcsot csak ülj le csukd be a szemed és nyújts ki a kezed. –mondta és a szájába harapott.
-Nem tudom mit akarsz elérni, de legyen. És ideadd a kulcsot, mert ha nem, nem tudom mi lesz. –mondtam odamentem az ágyhoz leültem mellé, becsuktam a szemem és kinyújtottam a kezem.
-De ne less. –mondta.
-Jó nem lesek csak csináld már. –mondtam és még mindig csukva volt a szemem. Éreztem amint KyoungJae megfogja a kezem és valamerre vezeti. Éreztem, amint végighúzza kezem a testén, és annak minden egyes kockáján, majd egyre lentebb és lentebb, míg el nem értem a férfiasságát, majd megtaláltam a kulcsot.
-Megvan már? –kérdezte KyoungJae nevetve.
-Haha nagyon vicces. –mondtam, kinyitottam a szemem és kivettem a kulcsot a boxeréből, majd ránéztem KyoungJaera, felálltam és a kulcsot leraktam az asztalra. Visszamentem hozzá, közben levettem a köntösöm és csak fehérneműben voltam. Felmásztam az ágyon fekvő KyoungJaera és az ágyékára ültem. Végig csókolgattam minden egyes zugot a testén, majd megcsókoltam, közben a kezem egyre lentebb és lentebb tévedt a testén, mire elértem a férfiasságát. Óvatosan megmarkoltam, KyoungJae pedig felnyögött és a melltartómat kezdte csatolni kifelé. Majd alulra kerültem és a bugyit is levette rólam. Mint már nem első alkalommal szeretkeztünk egyet, de most mégis más volt, mint az eddigiek. KyoungJae sokkal odaadóbb és szenvedélyesebb volt. Most tényleg igazán kívántuk egymást. Miután mindketten elértük a gyönyört, feküdtünk még egy kicsit, majd kikeltünk az ágyból és felöltöztünk. Ránéztem az órára és már 2 órás késésben voltunk. Kinyitottam az ajtót, lementünk a konyhában és csomagoltam valamit magunknak a suliba.
-Miért megyünk be? Maradhatnánk itthon is, majd beteget jelentünk és ezt a napot kihagyjuk.
-De nem tehetjük. Be kell mennünk. Az kell még, hogy kicsapjanak a sok hiányzás miatt. Na gyerünk. –mondtam és elraktam a kaját a táskámba, majd a KyoungJaeéba is. Kimentünk hát, bezártam az ajtót, beszálltunk az autóba és a suliba vettük az irányt.

32.fejezet:Ezt muszáj volt?

Átértünk 5 perc alatt, hisz a szomszédban laktak. KyoungJae benyitott és előre engedett minket.
-Anyu! Itthon vagyok. –mondta KyoungJae.
-Egy pillanat. –kiáltott ki egy hang a konyhából. Idegességemben megfogtam KyoungJae kezét és szorítani kezdtem, majd egy lány jött le az emeletről és üdvözölt minket. Tudta, hogy kik vagyunk szóval nem érte őt váratlanul ez az egész. Köszönt anyuéknak, majd odajött hozzám és KyoungJaehoz.
-Szia Soa. Én Hannah vagyok. KyoungJae testvére. Már kíváncsi voltam, hogy kit titkol előlünk az öcsém. De most már értem, hisz szép lány vagy.
-Ugye én megmondtam. –mondta Minah és kijött a konyhából, majd bemutatkozott anyuéknak. –Soa! –kiáltott fel Minah és a nyakamba ugrott. Kicsit meglepett, de ezt már egy jó jelnek vettem, hisz ez azt jelenti, hogy szimpatikus vagyok neki. Miután mindenki bemutatkozott leültünk ebédelni. Olyan zavarban voltam, hogy egész ebéd folyamán meg se szólaltam. Mikor megebédeltünk átmentünk a nappaliba és ott folytattuk a beszélgetést.
-Valami baj van Soa? Meg se szólaltál egész ebéd alatt. Nem ízlett valami? Csak mondd nyugodtan nem haragszom meg.
-Jajj ne tessék félre érteni minden fantasztikusan finom volt csak máshol járt az eszem. És egy kicsit fáradt is vagyok. Tetszik tudni nem sokat aludtam az este.
-Hát KyoungJae mellett nem is csodálom. –mondta Minah viccelődve. Ezen még jobban elpirultam.
-Minah! Ne mondj ilyeneket. Ez rájuk tartozik, hogy mit csinálnak. –mondta KyoungJae anyukája.
-Így igaz Minah, szóval szerintem nem kell tovább boncolgatni a témát. –helyeselt KyoungJae.
-Én meg már rájuk is nyitottam egyszer. Teljesen véletlen volt. –mondta anyu.
-Mama! Ezt most muszáj volt? KyoungJae szerint és szerintem is hanyagoljuk ezt a témát. Elnézést, de nekem ki kell mennem. –mondtam, majd felálltam és felmentem a mosdóba. Bezártam az ajtót és megmostam az arcom, majd megtörölgettem és csak bámultam magam a tükörben.
-Soa! Bent vagy? Engedj be kérlek. –mondta KyoungJae.  Kinyitottam az ajtót és beengedtem. –Jaj te. Ne vedd már ilyen komolyan. –mondta KyoungJae és átölelt.
-De mindig ezt csinálja. Miért kellett ezt is felhoznia? Jó hogy nem kitereget mindent. Lehet ott hallgatózott végig az ajtónál vagy ki tudja.
-Tudod milyen anyukád. Csak viccelt. Hallod? Nyugodj meg. Ez még nem a világ vége.  –mondta és magához szorított.
-Jó rendben. Lehet egy kicsit túl reagáltam, de nem akarom hogy anyukád rosszat gondoljon rólam. Szeretnék neki megfelelni.
-Nem kell megfelelned. Anyu látja, hogy boldog vagyok veled, szóval neki csak ez számít. Egyébként mikor kifaggattak elmondtam mindent rólad és már akkor szimpatikus voltál neki.
-Tényleg?
-Hát persze. –mondta KyoungJae, majd megcsókolt. –Na gyere menjünk vissza.
-Rendben. –mondtam, majd megfogtam a kezét és visszamentünk. Lementünk és csatlakoztunk a többiekhez.
-Soa én.... –kezdte anyu.
-Nem történt semmi. Kicsit túl reagáltam. Szeretnék bocsánatot kérni az előző kis bekattanásom miatt. –mondtam, miközben KyoungJae anyukájára néztem.
-Semmi baj Soa! Elhiszem, hogy egy kicsit rosszul esett az előbb. Nem történt semmi. –mondta kedvesen. Az elkövetkező órákban nagyon sokat beszélgettünk és minden kérdésre válaszoltunk KyoungJaeval, amit csak feltettek. Már nem voltam zavarban és egyre jobban kezdtem feloldódni. Mikor már későre járt elbúcsúztunk, hisz másnap iskola. KyoungJaeval nagy nehezen megbeszéltük, hogy aludjon otthon. Ő nem akart, de rá parancsoltam, majd elindultunk haza. Ahogy hazaértünk felmentem a szobámba, átöltöztem és lefeküdtem aludni.

31.fejezet:Ebéd meghívás

Miután KyoungJae elment felhívtam Hanaht és elmeséltem neki mi történt az elmúlt két napban. Miután megbeszéltünk és kiveséztünk mindent letettem a telefon és úgy döntöttem, hogy kimegyek úszni egyet. Felvettem a fürdőruhámat és kimentem. Leúsztam pár hosszt, majd egy idő után arra lettem figyelmes a víz alatt, hogy valaki szólítgat. Felnéztem hát és KyoungJae volt.
-Szia hát te? Azt hittem büntibe kerülsz a tegnapi kilógásod után. –mondtam, majd a medence széléhez úsztam.
-Áhh dehogy. Nem mondtak semmit csak állandóan vigyorogtak, majd letámadtak a kérdéseikkel. Egyből rájöttek, hogy itt voltam nálad. Szia amúgy. –mondta sunyin, majd legugolt és adott egy csókot.
-És mi szél hozott? Nem rég váltunk el és már megint itt vagy. Csak azt ne mondd, hogy ennyire hiányoztam.
-Miért baj, hogy itt vagyok? Csak mondd ha zavarok és már itt se vagyok.
-Ajjj dehogy baj. Nem úgy értettem. Te sose zavarsz. –mondtam, majd kiszálltam a medencéből. Odamentem KyoungJaehoz átkaroltam a nyakánál és megcsókoltam. –Most vizes lettél. –mondtam, majd érte mentem a törölközőért és magam köré csavartam.
-Nem baj, majd segítesz levenni, hogy megszáradjon. –mondta huncut mosollyal és a szájába harapott.
-Hát persze. Most azonnal. –mondtam mosolyogva, majd odamentem hozzá a kezemet a férfiasságára tettem, majd benyúltam a nadrágjába.
-Ajj Soa. Már megint rossz vagy. Jó is lenne, de azért jöttem, hogy elmondjam, hogy anyuék azt szeretnék ha átjönnétek ebédre.
-Ebédre? Most? Ez biztos? –kérdeztem meglepődve.
-Igen most. Már megkérdeztem anyudékat mit szólnak hozzá, ők azt mondták, hogy rajtuk nem múlik, kérdezzelek meg téged.
-Hát nem is tudom. Jó ötlet ez?
-Én próbáltam volna terelni a témát, de anyu rájött és megkérdezte, hogy csak nem sunyulok-e valamiben. Szóval nem volt mit tenni. Ha nem jöttök át azt hiszi, nincs is barátnőm és titkolok előtte valamit.
-Jaj de cuki anyukád van. Akkor megyünk. Szólnál anyuéknak akkor, hogy megyünk? Én megyek és felveszek valami ruhát. –mondtam, majd bementünk és felmentem a szobámba. Gyorsan lefürödtem és kerestem valami ruhát. Egy kékszínű kis pántos ruha mellett döntöttem fekete balerina cipővel, a hajamat pedig coffba fogtam. Mikor kész lettem már mindenki lett volt és csak rám vártak.
-Mehetünk? –kérdezte KyoungJae.
-Persze. –mondtam, majd megfogtam KyoungJae kezét és elindultunk hozzájuk.

30.fejezet:Közös reggeli

Reggel korán felkeltem és mivel nem akartam, hogy KyoungJae felkeljen, felkaptam valami ruha félét és lementem a nappaliba. Sötét volt még a nap sem bújt elő. Leültem hát a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Nem zajoltam, hisz még mindenki nagyban aludt. Ránéztem az órára fél 4-et mutatott. Még csak fél 4 és már fent vagyok? Fura. Sose keltem ilyen hamar. Akár hogy is próbáltam, sehogy sem jött álom a szememre. A TV-ben nem volt semmi, ami letudta volna kötni a figyelmemet, így össze-vissza kapcsolgattam, majd ránéztem az órára és három negyed 4 volt. Jajj ne. Miért nem telik gyorsabban az idő? Tovább kapcsolgattam a TV-t. Egyszer csak lépteket hallottam a lépcső felől. A lépcső felé néztem, de nem láttam senkit, olyan sötét volt, majd megláttam KyoungJaet.
-Te miért nem alszol? –kérdeztem és helyet adtam KyoungJaenak magam mellett.
-Szerinted nem vettem észre, hogy nem fekszel mellettem? –kérdezte és lefeküdt mellém a kanapéra, a fejét pedig az ölembe rakta. Beletúrtam a hajába, majd simogatni kezdtem az arcát. KyoungJae pár perc múlva el is aludt az ölemben én pedig elkezdtem nézni egy főzőműsort. Nagyon érdekes volt. Mikor vége lett kapcsolgattam tovább és mindig megakadt a szemem valamin. KyoungJae zavartalanul és nyugodtan aludt az ölemben, mint egy aranyos kisfiú, aki csak az anyukája mellett érzi jól magát. Egyszer csak arra eszméltem, hogy világosság van és a nap sugarai sütnek be a nappaliba. Kikapcsoltam a TV-t, adtam egy csókot KyoungJae arcára és a lábamat egy párnára helyettesítettem. KyoungJae ezt észre sem véve aludt tovább, én pedig valami reggelit kezdtem el készíteni. Ránéztem az órára 7 órát mutatott. Csináltam egy nagy adag rántottát, - gondolván hogy KyoungJae is itt reggelizik – palacsintát, narancsot facsartam narancslének és feltettem egy nagy adag kávét főni. Időközben anyu is felkelt.
-Jó reggelt! Hát te mit csinálsz?
 

-Cssss. Csendben. KyoungJae alszik.- mondtam és mutattam a kanapéra. –Egyébként reggelit.
-Hmm reggelit? És kávé van?
-Igen reggelit remélem nem baj és igen van kávé. –mondtam, majd öntöttem egy bögrével anyunak és odaadtam neki.
-Nem, dehogy baj. Sőt és köszönöm a kávét. Miért itt alszik KyoungJae? Tegnap valami baj történt? Remélem nem kaptatok össze valamin.
-Dehogy. Csak nem tudtam aludni, korán felkeltem. Lejöttem TV-zni, hogy ne keltsem fel KyoungJaet, de hiába. Pár perc múlva lejött és elaludt itt a kanapén az ölemben.
-Jaj de drága. És mit csinálsz ma?
-Nem tudom még. –mondtam és az asztalra pakoltam a reggelit.
-Soa! Ne haragudj már a tegnapiért, hogy csak úgy rátok nyitottam. Nem vagyok hozzászokva a kopogáshoz, de most már úgy látom muszáj lesz.
-Nem haragszom csak egy kicsit kínos volt, de már elfelejtettem szóval semmi gáz. Apu is felkelt és egyből kiszúrta a kanapén fekvő KyoungJaet, majd csendben odajött hozzánk.
-Hát itt...
-Ajjj most mondjam el megint? Majd mama elmondja, én addig felkeltem KyoungJaet. –mondtam és odamentem a kanapéhoz. Legugoltam és keltegetni kezdtem.
-KyoungJae.... KyoungJae. Ideje felkelni. Hasadra süt a nap. –mondtam, miközben az arcát simogattam.
-Soa! Hát te már fent?
-Igen. Keljél te is és gyere reggelizni. –mondtam. KyoungJae felkelt és zavarában, amint meglátta anyuékat, maga köré csavarta a takarót.
-Ne aggódj. Mindegyikőnk látott már olyat. Nem tudsz újat mutatni nekünk, szóval nem kell hogy zavarban legyél előttünk. –mondta apu viccelődve. Ezen nevettünk egyet, majd adtam egy csókot KyoungJaenak és felment felöltözni. Mikor kész lett lejött és megreggeliztünk, majd KyoungJae mondta, hogy neki haza kell mennie, nehogy észrevegyék, hogy nem volt otthon. Megcsókolt és kikísértem, majd hazament.

29.fejezet:Kínos pillanat (18+)

Kikeltem az ágyból és az ablakhoz mentem. Kinyitottam, lenéztem és megláttam KyoungJaet.
-KyoungJae te mit keresel itt? Este van. Miért nem vagy otthon?
-Mert látni akartalak és hiányoztál.
-Várj egy percet mindjárt jövök. –mondtam, majd kimentem a szobából, le a földszintre. Kinyitottam a bejárati ajtót, KyoungJaehoz szaladtam és a nyakába ugrottam. –Te is hiányoztál nekem. –mondtam, majd még jobban magamhoz szorítottam.
-Meg fogsz fázni.
-Nem érdekel míg itt vagyok veled. Egyébként te is pólóban vagy meg rövid nadrágban. Szóval gyere. –mondtam, majd megfogtam a kezét és bementünk hozzánk. Felmentünk a szobámba és becsuktam a szobám ajtaját. Megfordultam és  KyoungJae egy tapodtat se mozdult csak átölelt és megcsókolt. Átkaroltam a nyakánál és lábujjhegyre álltam, hogy meg tudjam csókolni. Csókja vad volt és érzéki, majd hozzányomott az ajtóhoz. Az egyik lábamat megfogta és a derekához húzta. Megfogta mindkét kezével a fenekemet és markolászni kezdte, majd felkapott és az ágyra rakott. Egymás csókolását egy percre se hagytuk abba. Gyorsan levettük magunkról a ruhát, majd fentebb feküdtem KyoungJae pedig rám vetette magát és az ágyékát erősen hozzám szorította. Mikor már elkezdtünk volna szeretkezni anyu nyitott ránk.
-Mama!
-Ohh Soa! Sajnálom én nem tudtam, hogy.... –mondta, majd eltakarta a szemét. Magunkra húztuk a takarót és KyoungJaehez bújtam.
-Mi az?
-Most már odanézhetek?
-Igen. Miért jöttél?
-Én csak.... szerettem volna kérdezősködni KyoungJaevel kapcsolatban, de majd inkább később visszajövök. –mondta, majd kiment és becsukta az ajtót. KyoungJaevel egymásra néztünk és zavaromban mellkasára tettem fejem.
-Ne mondj inkább semmit. –mondtam.
-Én nem akartam. –mondta mosolyogva, majd megcsókolt és folytattuk amit elkezdtünk. Mikor mind a ketten elértük a mennyországot, még játszadoztunk egy kicsit egymással és elaludtunk.

28.fejezet:Titkos lány?

Anyuék együtt mentek haza én pedig KyoungJaeval. Mikor hazaérkeztünk kiszálltunk az autóból és megálltunk beszélgetni.
-Még egyszer szeretném megköszönni, amit itt az elmúlt napokban ténykedtél nekem. Ez a tegnapi nap is fantasztikus volt és.... –mondtam, de KyoungJae ajka az enyémen landolt így nem tudtam befejezni. Közelebb húzott magához, két kezével átölelt, így eltűntem nagy és izmos karjaiban, majd így csókolt tovább.
 

- KyoungJae! –kiabált egy lány, majd odajött hozzánk.
-Igen?
-Valamit megzavartam? –kérdezte és látszott rajta egy kicsit zavarban volt.
-Hát ami azt illeti igen Minah. –mondta KyoungJae.
-Ohh szia, Minah vagyok, KyoungJae testvére. Örülök, hogy találkoztunk. Szóval te lennél az a titokzatos lány. –mondta és mosolyogni kezdett.
-Titokzatos lány? –kérdeztem értetlenül.
-Igen. Tudod KyoungJae nem nagyon akart mesélni rólad. Se nekem, se Hannah-nak, se anyunak senkinek. Nagyon titkolózott mikor szóba jött ez a téma, de most már tudom. Tudjuk.
-Áhh. Értem. –mondtam megkönnyebbülve.
-És igazán szép lány vagy, szóval KyoungJae el ne szúrd, mert megverlek. –mondta hülyéskedve.
-Nem fogom. Ez biztos.
-Egyébként anyu beszélni szeretne veled. Szóval ha nem baj most elrabolnám tőled.
 

-Persze csak nyugodtan. –mondtam, majd KyoungJae rám nézett megcsókolt és hazament Minah-val. Én is bementem és segítettem anyunak megfőzni a vacsorát. Mikor kész lettünk leültünk vacsizni, majd felmentem, megfürödtem és befeküdtem az ágyamba. Egyszer csak az ablakom felőli hangokra lettem figyelmes.

27.fejezet:Ő velem van!

Perceken belül odaértünk. Leparkoltunk és bementünk a kórházba. Megkérdeztem a nővérpultnál, hogy melyik szobában találom aput. Miután útba igazítottak elindultunk az emeletre a 402-es szobához. Mikor megtaláltuk benyitottam és megláttam apuékat.
-Papa. –mondtam, majd odasiettem hozzá, amint megláttam, hogy ott fekszik.
-Soa! Hát te is itt vagy? Szia.
-Igen. Persze, hogy itt vagyok. Minden rendben van?
-Minden rendben ne aggódj drágám. Csak eltört a kezem meg egy bordám.
-Ajjj papa. Annyira aggódtam érted. Úgy megijesztett mama is ezzel a hívással. Azt hittem valami nagy baj történt. –mondtam és KyoungJae is bentebb lépett.
-Nincsen semmi komoly. Jó napot! Keres valakit? –kérdezte apu,amint meglátta KyoungJaet.
- KyoungJae! Hát mit keresel itt? –kérdezte anyu meglepődve.
-Jó napot! –mondta KyoungJae zavarában.
- KyoungJae? Ő a sokat mesélt szomszéd fiú? –kérdezte apu.
-Igen apu ő KyoungJae és mama azért van itt mert velem jött. –mondtam, majd odamentem hozzá megfogtam a kezét és bentebb húztam.
-Veled? –kérdezte anyu.
-Igen velem.
-És.... még is hogy? Akkor ti most....
-Hát nem tudom mama. Amint látszik igen, de nem tudom mit gondol erről KyoungJae. –mondtam és ránéztem.
-Hogy mit gondolok? Azt hogy rajtam nem múlik, mert én veled akarok lenni ameddig csak lehet. –mondta és rám mosolygott.
-Akkor mi most....együtt vagyunk? –kérdeztem és mosolyom egyre nagyobb lett az arcomon.
-Igen. –mondta, majd átölelt és megcsókolt.
-Én tudtam. Tudtam, hogy összejönnek már a legelső pillanattól kezdve. –mondta anyu, apunak. Ezen mindenki elmosolyogta magát, de mi mégis boldogabbak voltunk mindenki másnál a világon. Bejött az orvos megnézte aput és azt mondta, hogy nem tartja bent, hisz annyira nem súlyos a sérülése. Ha lenne valami baj akkor menjünk vissza és stb. amit ilyenkor még mondani szoktak. Kitöltöttük a papírokat és mentünk is.

26.fejezet:Vége a romantikázásnak

-Szia mama. Mondjad mi az? Valami baj van?
-Szia. Hol vagy most? Betudnál jönni a kórházba?
-Igen, de miért? Mi történt mama?
-Édesapád elment futni és az egyik kereszteződésben nem figyelt egy autós és elütötte.
-Micsoda? Elütötték? Azonnal megyek. –mondtam, majd letettem a telefont, kimentem KyoungJaehoz és készülődni kezdtem.
-Hová mész? Most lett kész a reggeli. Gyere és egyél. –mondta KyoungJae, miközben a reggelit az asztalra pakolta.
-Sajnálom KyoungJae, de mennem kell. –mondtam és fel-alá rohangáltam a ruháimat keresgélve.
-De hová? Most?
-A kórházba és igen most.
-Miért kell a kórházba menned? Valami baj van? Nem érzed jól magad?
-De én jól érzem magam csak.... nem láttad valahol a ruhám?
-A fürdőben van minden. –mondta, majd bementem a fürdőbe és felvettem a tegnapi bálos ruhámat.
-Segítenél? –kiabáltam ki KyoungJaenak. KyoungJae bejött és segített felhúzni a cipzárt, majd kimentem a fürdőből.
-Soa! Még mindig nem mondtad el, hogy mi a baj!
-Aput elütötte egy autó. Ezért kell bemennem. Sajnálom, hogy készültél nekem és én meg.... –mondtam és sírni kezdtem.
-Soa, ne sírj kérlek. Semmi baj. Megértem, hogy most apukád fontosabb, mint én. Elviszlek, rendben?
-Jó, de én akkor is annyira sajnálom, hogy tönkre tettem mindent. –mondtam, majd KyoungJae magához húzott és átölelt.
-Nem tettél tönkre semmit, de így nem mehetsz be a kórházba. Hazaviszlek, hogy átöltözz először és beviszlek utána.
-Jó rendben. Köszönöm. –mondtam már egy kicsit megnyugodva.
-Összeszedtél már mindent? Nehogy itt hagyj valamit.
-Még nem.
-Akkor menj szedd össze a holmidat, addig én elpakolok mindent az asztalról.
-Jó. –mondtam, majd bementem a szobába megkerestem a cipőmet, elraktam a mobilomat és kimentem.
-Kész vagy?
 

-Igen mehetünk. –mondtam. Addigra KyoungJae is elpakolt és mentünk is. Beszálltunk az autóba és hazafelé vettük az irányt. KyoungJae látta rajtam milyen ideges vagyok, ezért megfogta a kezem. Háromnegyed órán belül hazaértünk. Kiszálltunk és megbeszéltük, hogy mind a ketten átöltözünk és 10 perc múlva az autónál találkozunk ismét. Így hát bementem a bejárati ajtón, fel a szobába és átöltöztem. A báli ruhát visszaraktam a fogasra és lazább ruhára váltottam. Bementem anyuék szobájába és egy táskába pakoltam pár holmit, amire apunak szüksége lehet ha bent tartják. Kimentem és bezárkóztam, majd átmentem KyoungJaeék és megvártam az autónál. KyoungJae is kijött, majd beszálltunk és mentünk a kórházba.

25.fejezet:Igazán szeret

Mikor vége lett a huncutkodásnak még feküdtünk egy kicsit a kádban egymáshoz bújva, majd kiszálltunk KyoungJae pedig adott egy pólót amit fel tudok venni és bebújtunk az ágyba.
-Annyira, de annyira örülök, hogy itt vagy velem. El sem hiszed mennyire. Erre vártam már mióta....
-Mióta?
-Mióta megláttalak aznap, mikor odaköltöztetek mellénk. Az elején még csak a szomszéd lány voltál, de utána minden kezdett megváltozni. Elkezdtünk beszélgetni, majd haza vittelek mikor eltévedtél, majd a festékes story. Emlékszel?
-Hogy emlékszek-e? Azt nem lehet elfelejteni. –mondtam mosolyogva.
-És most ez a bál.... Remélem tudod, hogy teljesen felforgattad az életem. De én ennek örülök. Azt hittem, hogy egyedül fogom leélni az egész életem. Sosem volt egy olyan lány akiben mindent szerettem volna. De te.... te benned minden meg van ami kell nekem és veled tényleg igazán boldog vagyok.  –mondta és adott egy szenvedélyes csókot. Abban a csókban tényleg minden benne volt. Abban a csókban tényleg éreztem hogy valaki szeret és az nem más volt mint KyoungJae.
-Örülök, hogy így érzel és míg velem vagy ez sosem fog változni. Erről biztosíthatlak. –mondtam és hozzábújtam. Idő közben elaludtunk. 

Reggel mikor felkeltem nem találtam az ágyban KyoungJaet. Kikeltem és keresni kezdtem abban a nagy házban.
- KyoungJae?.... KyoungJae? Itt vagy? –kérdeztem, majd megláttam, hogy a konyhában tevékenykedik.
-Jó reggelt! Sajnálom, hogy ott hagytalak, de meg szerettelek volna lepni egy kis reggelivel. Remélem nem baj!?
-Nem csak rossz volt úgy felkelni, hogy nem vagy mellettem. Azt hittem, hogy csak álmodtam, mikor megláttam, hogy üres mellettem az ágy. Majd észrevettem, hogy ebben a szép házban vagyok és akkor már tudtam, hogy ez nem csak álom volt.
-Bepótoljuk, ígérem. –mondta, majd odajött és adott egy csókot.
-Ezzel már ki is vagyok engesztelve. –mondtam egy huncut mosollyal az arcomon.
-Ennyivel? Akkor várjál csak míg megreggelizünk. –mondta és beleharapott ajkaiba, majd visszament a pult mögé nehogy odaégjen a reggeli. Egy telefon csörgésére lettünk figyelmesek.
-Ohh ez az enyém. –mondtam, majd berohantam a szobába és felvettem a mobilomat.

24.fejezet:A meglepetés (16+)

Levettem a kendőt és gyönyörű látvány fogadott.
-KyoungJae.... ez.... ezt mind te csináltad? Most?
-Igen. –mondta mosolyogva.
-De miért?
-Mert megérdemled és mert így szeretném kifejezni neked, hogy mennyire fontos vagy számomra. –mondta és adott egy puszit az arcomra. Én csak álltam és gyönyörködtem a látványban. A ház meseszép volt, ahogy a kilátás is belőle. KyoungJae míg itt álltam és be volt kötve a szemem, gyertyákat gyújtott a házban, pezsgőt és epret rakott az asztalra és a padló tele volt szórva rózsa szirmokkal.
-Köszönöm. –mondtam és elkezdtem sírni.
-Miért sírsz Soa?
-Mert nem kaptam ilyet még sose senkitől. És annyira tetszik. Köszönöm KyoungJae. –mondtam szipogva.
-Én köszönöm, hogy itt vagy velem és felbukkantál az életemben. –mondta, majd odafordultam hozzá és megcsókoltam. –És a fürdőt még nem is láttad. –mondta és nevetett egyet. Ezen én is elnevettem magam, majd KyoungJae megfogta a kezem és beljebb mentünk. Öntött egy-egy pohár pezsgőt és ettünk az eperből is, miközben végig beszélgettünk.
-És mi van azzal a fürdővel? Még nem is láttam. –mondtam mosolyogva, majd felálltunk KyoungJae megfogta a kezem és a fürdő felé kísért. Mikor benyitott teljesen elállt a lélegzetem.
-Tetszik? –kérdezte.
-Hülyéskedsz? Persze, hogy tetszik. Az nem kifejezés.
A fürdő is csak úgy mint a nappali tele volt gyertyával. A víz már ki volt engedve és telis-tele szórva szirmokkal.
-Ki is próbáljuk? –kérdezte egy huncut mosollyal kísérve.
-Hát nem is tudom. –mondtam, majd átkaroltam a nyakánál, megcsókoltam és nagyon lassan húzni kezdtem be a fürdőbe. Mikor beljebb értünk becsuktam az ajtót és odamentem KyoungJaehez. Levettem róla a zakót, majd az inget. Ő addig a ruhámat kezdte el húzni lefelé rólam. És így tovább, míg minden ruha le nem került rólunk. Mikor már mind a ketten meztelenek voltunk KyoungJae felkapott és beszálltunk a kádba. Nem szeretném részletezni mi történt, ezt mindenkinek a fantáziájára hagyom, de aki nem tudná annyit elmondok igen kizárásos alapon szeretkeztünk.

23.fejezet:Úton a meglepetés felé

 –Jól vagy? Nem ütötted meg magad? –kérdezte KyoungJae és az arcomat maga felé fordította.
-Nem. Minden rendben van.
-Rendben. Szeretnél még visszamenni? –kérdezte.
-Igen, hisz most lesz az eredmény hirdetés.
-Úgy is tudom mi lesz a vége.
-Igen? Akkor mi? –kérdeztem incselkedve.
-Igen. Én leszek a bálkirály, Catrina pedig a királynő. Engem ez nem érdekel. Inkább menjünk innen.
-Biztos?
-100 százalék. Nem érdekelt ez az egész bál, tudván, hogy te nem leszel velem és nem leszel itt. De ha ezt tudom hamarabb, hogy jössz máshogy álltam volna az egészhez. Csak az a lényeg, hogy itt vagy velem, más nem is érdekel. Na gyere menjünk. –mondta, majd megfogta a kezem és kiszaladtunk a suliból.
-És hova akarsz menni ilyen későn? –kérdeztem.
-Meglepetés. Várj egy percet, elmegyek a kocsiért. Ne mozdulj. –mondta és elment az autóért. Pár perc múlva ott is volt az autóval. Beszálltam és mentünk is.
-Most hova viszel ilyen későn? Remélem nem fogsz elrabolni vagy ilyesmi. –mondtam mosolyogva.
-Ne kíváncsiskodj és ne aggódj nem esik bántódásod, míg itt vagyok veled. –mondta ő is mosolyogva. KyoungJae egy teljesen ismeretlen helyre vitt. Sötét volt és nem láttam semmit csak az utat. Már vagy 20 perce autóztunk, mikor KyoungJae megállt.
-Most mi az? Miért álltunk meg? Remélem nem valami sorozatgyilkos vagy és nem én vagyok a következő áldozatod.
-Jaj Soa! Ne viccelj már, de viszont most be kell kötnöd a szemed.
-A szemem? Miért?
-Igen a szemed és azért, hogy ne lásd meg a meglepetést.
-KyoungJae mondd már, hogy mi az!?
-Nem mondom. Hidd el nem foglak bántani, se elrabolni, se megölni semmi. Bízz bennem. –mondta és odanyújtott egy kendőt. Elvettem tőle és bekötöttem a szemem. –Ne less és ne is kukucskálj kifelé.
 

-Rendben. Nem látok semmit. –mondtam, majd KyoungJae beindította az autót és elindultunk. Megint autóztunk vagy 20 percet, majd megálltunk. –Most mi az? Miért álltunk meg megint? Megérkeztünk? Levehetem már?
-Ne kérdezz ennyit. Egyébként igen megérkeztünk, de nem, nem veheted le a kendőt. –mondta KyoungJae, majd kiszállt az autóból. Kinyitotta az ajtót és segített kiszállni. Becsukta az autó ajtaját és lezárta a kocsit. –Most ne ijedj meg, de felveszlek és én viszlek tovább ne hogy eless. –mondta, majd felkapott én pedig odabújtam hozzá. Később KyoungJae letett kinyitott egy ajtót és lassan bevezetett.
-Most már levehetem?
-Várj még egy percet Soa!
-Most mi az már? Hova hoztál KyoungJae?
-Ne aggódj mindjárt megtudod csak várj még egy pillanatot.
Így hát álltam és vártam. Pár percig nem történt semmi, majd KyoungJae mögém jött és átkarolta a derekamat.
-Most már leveheted. –sugta a fülembe.

22.fejezet:Catrina kikel magából

-Ti mégis mi a fenét műveltek? –kérdezte Catrina, majd megfogta a karom és ellökött.
-Catrina mi ütött beléd? –kérdezte KyoungJae és segített felállni.
-Ezt én is kérdezhetném KyoungJae, hogy mit csinálsz itt kint ezzel a kis csitrivel.
-Ne mondj rá ilyet megértetted? Ahhoz képest, hogy csitri mégis sokkal normálisabban viselkedik, mint te.
-Normálisan? Nézz már rá. Te tényleg ilyen hülye vagy, hogy nem veszed észre, hogy csak közénk akar állni? –kérdezte felháborodva.
-Közénk? Te miről beszélsz? Közöttünk sosem volt semmi és ha rajtam múlik nem is lesz. Ezt csak te gondoltad úgy mindig is, hogy lesz közöttünk bármi is. Csak fel szeretnélek világosítani, hogy a bálba is csak azért jöttem veled, mert Soa visszautasított és azt mondta, hogy jöjjek veled. Szóval ezt az estét is neki köszönheted. –mondta KyoungJae és átölelt. –És nem szeretném többet hallani, hogy bántod Soat, vagy esetleg piszkálod, mert nem állok jót magamért.
-Tudod te mit beszélsz? Vele nem lehetnél együtt. Így már nem lehetnél a suli sztárja csak a lúzere. És mindenki levegőnek nézne téged a suliban, ha nem velem lennél együtt.
-Szerinted ez engem annyira meghatna? Sőt örülnék is neki, hogy levegőnek néznek, legalább nem kellene többet veled együtt mutatkoznom vagy csak egy társaságban lennem.
-Megbánod majd még később, hogy ezt mondtad és áldoztad fel egy kis haszontalanra.
-Nem érdekel, ahogy most már te se többet. –mondta KyoungJae és magához szorított. Catrina a hallottak után visszament és nem is láttuk az este folyamán többet.

21.fejezet:Jól sikerült bál vagy talán nem?

KyoungJae

Soa

Majd csengettek lementem és kinyitottam.
-Danny. Szia.
-Szia.... nagyon szép vagy.
-Köszönöm. Te is nagyon elegáns vagy. –mondtam mosolyogva, majd Danny a kezemre rakta azt a kis virágcsokrot, amit ilyenkor szokás és elindultunk. Beszálltunk az autóba és a suli felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk kiszálltam a bejárat előtt és megvártam Dannyt, hogy leparkoljon, majd visszajött megfogta a kezem és bementünk. A tornateremben volt a bál és gyönyörűen fel volt díszítve. Mielőtt beljebb mentünk volna egy fotós csinált rólunk közös képet. Mikor kész lettünk Danny átkarolt (ami egy kicsit meglepet, de hagytam neki) és beljebb mentünk. Nagyon sokan voltak és mindenki nagyon elegánsan volt felöltözve.
-Gyere táncoljunk. –mondta Danny, majd a tánc parkett felé húzott. Beraktak egy zenét és mint mindenki mi is elkezdtünk táncolni. Mikor vége lett a zenének, valaki kezét éreztem a derekamon, majd Danny elment. Én megfordultam és megláttam KyoungJaet.
-KyoungJae. Hát te mit....
-Mit keresek itt? Ezt én is kérdezhetném.
-Elhívtak. Dannyvel jöttem.
-Dannyvel? A focis Dannyvel?
-Igen.
-Soa! Miért nem mondtad inkább a képembe, hogy nem akarsz velem jönni már a legelső alkalommal ami adódott? Inkább bunkóztál velem az elmúlt két napban?
-Én nem. Csak azt akartam, hogy Catrinával menj. –mondtam, de KyoungJae csak elrohant, én pedig utána amilyen gyorsan csak tudtam. Mikor utolértem megfogtam a kezét és visszahúztam.
-Én csak neked akartam jót. És azt, hogy ne legyen még nagyobb baj, hogy veled jövök.
-Nekem? Nekem ezzel nem jót, hanem rosszat tettél. Szerinted mennyi kedvem volt eljönni Catrinával ahelyett, hogy veled jöttem volna? Szerinted jó ez így nekem Soa? –kérdezte és könny gyűlt a szemébe. Miért lenne baj abból, hogy velem jössz?
-Még mindig nem érted, igaz? Catrina mondta, hogy nem hagyja, hogy „rád tegyem” a kezem. Szerinted mikor aznap átjöttél és elhívtál szívesen mondtam nemet? Csak azért tettem, hogy Catrina boldog legyen és ne okozzak még nagyobb bajt a keleténél. Az fájt a legjobban, hogy nemet kellett akkor mondanom és látnom azt, hogy neked milyen rosszul esik. Majd hallottam Hanahtól, hogy összejöttél Catrinával és akkor már tudtam, hogy jó ez így mindenkinek és elkerültem a bajt. –mondtam és letöröltem KyoungJae arcáról egy könnycseppet.
-Catrina kezdte el terjesztgetni, hogy együtt vagyunk. Ez nem igaz egyáltalán.
-Én elhiszem. Nem veszed észre, hogy az a célja, hogy összeugrasszon minket és ne beszéljünk, így csak az övé lennél?
-Tudom, de nem fogom hagyni, hogy ezt tegye.
-KyoungJae most mit akarsz csinálni?
-Amit már régóta meg kellett volna tennem. –mondta, majd megfogta a kezem, magához húzott és megcsókolt. A csókja heves volt mégis szenvedélyes.

20.fejezet:Készülődés

Mikor vége lett az órának, gyorsan összepakoltam és rohantam a buszhoz. Megérkezett felszálltam és hazamentem. Hamar hazaértem és berontottam a házba. Felrohantam a szobába, ledobtam a cuccom és valami elegáns ruha után kezdtem keresgélni, de hiába. Kétségbeesetten hívtam fel anyut.
-Mama. Van egy nagy problémám.
-Mondjad drágám mi az?
-Elhívott egy srác a mai bálba, de nem tudok mit felvenni. Néztem itthon ruha után, de semmi.
-Igen? És ki hívott? Kivel mész?Csak nem meggondoltad magad és KyoungJaeval mész?
-Nem mama, nem KyoungJaeval megyek, hanem egy focis sráccal a suliból.
-Értem. Egyébként ruhára visszatérve, szerintem nézz be a gardróbba a szobánkba hátha van nekem valami ruha a szekrényben.
-Jó mama. Tartanád egy percre?
-Persze menj csak. –mondta, majd bementem a szobájukba és benéztem a gardróbba.
-Mama.... ez....ez micsoda? –kérdeztem meglepődve.
-Micsoda?
 

Báli ruha

-Ez a ruha. Ez gyönyörű. –mondtam és kivettem a gardróbból.
-Megtaláltad?
-Igen, de ez micsoda?
-Ez egy ruha neked. Akkor vettem mikor megtudtam, hogy bál lesz a sulitokban. Tetszik?
-Igen mama. Ez csodálatos, köszönöm.
-Na jó ne csacsogj tovább, menj és készülődj. Érezd jól magad.
-Rendben és köszönöm még egyszer. Szia.
-Szia. –mondta, majd letettem a telefont és elmentem fürdeni, hisz csak 3 órám volt, hogy elkészüljek. Mikor megfürödtem, felvettem egy laza öltözéket és sminkelni kezdtem. A sminkem nem volt sok csak egy kis púder, szempillaspirál és szájfény. A végén pedig kihúztam a szemem. A hajamat laza kontyba fogtam és egy kilógó tincset begöndörítettem. Mikor már lassan 6 óra volt felvettem a ruhát és egy hozzá illő magassarkút.

19.fejezet: Meglepő fordulat

Soa

Befeküdtem az ágyba és csak meredtem magam elé. Egész este nem járt más a fejemben csak amit KyoungJae mondott. Vajon mi ütött belé? Azt se tudja milyen vagyok és jön azzal, hogy ő nem ilyen lányt ismert? Most ismert meg pár hónapja. Tökéletesen fogja érezni magát nélkülem is a bálon. Nem kellek én neki. És akkor eszembe jutott Hanah. Én hülye pedig egyedül hagytam ma a suliban és azt se tudja, hogy mi van velem. Elhatároztam, hogy holnap utolsó nap van a suliból péntek és a bál, de bemegyek suliba. Így hát magamra húztam a takarót és aludni kezdtem. Reggel mikor felkeltem szokás szerint bepakoltam, megcsináltam az elküldött házit, felöltöztem és lementem anyuékhoz.
-Soa! Hát te? Miért nem alszol még? –kérdezte anyu.
-Megyek a suliba.
-De nem azt mondtad, hogy már nem mész be erre a két napra?
-Meggondoltam magam. –mondtam, majd leültem reggeliztem valamit és készülődni kezdtem. Elbúcsúztam anyuéktól és kimentem megvárni a buszt. Pár perc múlva már jött is. Felszálltam és indultunk is. Mióta suliba járok sose figyeltem a suliba vezető utat most viszont le se szakadtam az ablakról. Mikor megérkeztünk leszálltam és elfogott a gyomorideg, majd a bejárat felé vettem az irányt. Bementem és olyan volt, mintha az első nap lenne a fősulin. Bementem a terembe és amint Hanah meglátott úgy nézett rám, mintha szellemet látna.
-Soa! Hát te hol voltál? –kérdezte és odarohant hozzám, majd a nyakamba ugrott.
-Nem éreztem jól magam tegnap, azért nem jöttem be. –mondtam és láttam, amint Catrina KyoungJae ölében ült. Catrina boldogan mosolygott, mint aki elérte célját, KyoungJae pedig csak nézett rám meglepődve. Hanahval leültünk a helyünkre és nem foglalkoztam KyoungJaeval.
-Na mi történt míg nem voltam?
-Hát a szokásos. Nagy felhajtás a bálkirály és királynő szavazás miatt és amint látod KyoungJae és Catrina együtt vannak. –mondta és kimutatta nem tetszését.
-Igen látom. –mondtam elkenődve. Időközben bejött a tanár, mindenki a helyére ült és megkezdődött az óra. KyoungJae egész órán nézett, de nem foglalkoztam vele. Mikor vége lett az órának Hanahval megkajáltunk és mentünk is vissza. Nem nagyon volt tanítás az esti bál miatt. Mindenki készülődött és a tanárok is intézték a bál előkészületeit. Mikor utolsó órára mentünk Hanahval egy fiú állított meg minket. Ismerős volt, hisz a focicsapatban játszik.
 

Danny a foci csapat önimádó vezetője

-Szia Soa, igaz?
-Igen. Mit szeretnél?
-Én Danny vagyok és lenne egy kérdésem.
-Hallgatlak.
-Nincsen párom a ma esti bálra, szóval csak azt szeretném tőled kérdezni, hogy nem-e jönnél el velem a bálba?
-Ez most vicc? KyoungJae kért meg hogy hívj el? Mert akkor mondd meg neki, hogy nem kérek belőle.
-Nem KyoungJae. Csak nincs párom és.... rád gondoltam.
-Hát nem tudom én nem.... –kezdtem bele, de Hanah oldalba bökött.
-Azt akarta mondani, hogy még nem volt bálon, de nagyon szívesen elmegy veled. –szólt közbe Hanah.
-Tényleg? Ohh köszi. –mondta Danny és átölelt. –Akkor 6 órára ott leszek nálatok.
-Hmm.... jó rendben. Tudod hol lakom? –kérdeztem.
-Nem.
-KyoungJae szomszédja vagyok. Őt biztos tudod hol lakik.
-Hát persze. Akkor 6ra ott vagyok érted. Most ne haragudjatok, de rohannom kell edzésre. Sziasztok. –búcsúzott el és már ott se volt.
-Hanah ez mi volt? Én nem akartam menni.
-Már késő mész és kész. Te legalább érezd jól magad. –mondta és átölelt.
-Hát jó, de menjünk, mert mindjárt kezdődik az óránk. –mondtam és bementünk a terembe.

18.fejezet:Egy rosszul sikerül beszélgetés

-Szia. Tudnánk beszélni? –kérdezte KyoungJae.
-Persze. –mondtam, majd leraktam a poharat és elindultam fel a szobába, KyoungJae pedig utánam. Mikor bementünk becsuktam az ajtót és leültem az ágyra.
-Nem voltál ma suliban.
-Igen tudom. Nem véletlenül.
-A tegnapi miatt? –kérdezte és leült mellém.
-Is.

-Beszéljük már meg ezt a tegnapit, mert nem értettem mi ütött beléd hirtelen. Egyszer felcsillan a szemed és látom rajtad, hogy mennyire örülsz, majd visszautasítasz és azt mondod, hogy menjek Catrinával. Mi ütött beléd? Catrina beszélte tele a fejed már megint? Vagy mondott valamit? Nem értem.
-De én nem akarom megbeszélni. És Catrina nem mondott semmit én döntöttem így, hogy nem megyek.
-De miért?
-Mert rájöttem, hogy Catrina nagyon szeret téged. És jobban is ismer, mint én. Ő nagyon akar a barátnőd lenni és veled menni a bálba.
-Mint minden lány a suliban. Csak, hogy hiába kérne fel minden lány a suliban, hogy járjak vele és menjek vele a bálba, ha én nem akarom az úgy is lesz. Catrina is csak egy lány, mint mindegyik a suliból. De te....
 

-Ne is folytasd. Már döntöttem. Nem megyek a bálba. Te pedig elmész és méghozzá a sok lány közül Catrinával. Téma lezárva és nem akarok erről többet beszélni.
-De én akkor se törődök ebbe bele. Szerinted viccből akarok veled menni? Mehetnék megint Catrinával, mint mindig, de én nem akarok. Én veled akarok menni.
-Olyan makacs vagy KyoungJae. Miért ragaszkodsz annyira ahhoz, hogy én menjek veled? Miért akarod azt, hogy én menjek, mikor rajtam kívül még van 20 ezer lány a suliban, akik sokkal szebbek, mint én és azaz álmuk, hogy veled menjenek.
-Azért, mert mindegyik csak azért akar velem menni, mert én vagyok a suli sztárolt fiúja. Utálom. Bárcsak ne lenne így és ne lenne felhajtás mindig bármit is csinálok. És te nem ilyen vagy.
-És ha igen? És ha én is csak azért mennék veled?
-De te nem. Tudom. Nem láttad magad kívülről, mikor megkérdeztem tőled, hogy jönnél-e velem a bálba. A szemed felcsillant és sugárzott belőled a boldogság. Aztán hirtelen megváltoztál és azt mondtad, nem akarsz velem jönni.
-Igen tudom, hogy mi történt. És csak ezért jöttél, hogy ezt megbeszéljük?
-Mi van veled Soa? Távolságtartó vagy és bunkó. Bocsi, hogy ezt mondom, de te nem ilyen vagy.
-Te már csak tudod milyen vagyok, igaz? Nem is ismersz.
-Igen nem ismerlek, de én nem egy ilyen lányt ismertem meg, amilyen most vagy. Teljesen az ellentéte vagy most annak, mint amilyen voltál. És ez nekem nem tetszik. Én azt a Soat szeretném visszakapni aki, boldog, mosolygós, közvetlen és beszédes volt.
-Nem kell, hogy velem legyél vagy esetleg beszéljünk. Attól, hogy a szomszédom vagy nem kell, hogy jóban legyünk.
-Nem értelek. És azt sem, hogy mivel érdemeltem ki, hogy így viselkedsz velem. Remélem visszajön az eszed, bármi is van veled és megint ugyanaz a Soa leszel, mint akit megismertem. –mondta, majd felállt az ágyról és kiment a szobából.