23.fejezet:Úton a meglepetés felé

 –Jól vagy? Nem ütötted meg magad? –kérdezte KyoungJae és az arcomat maga felé fordította.
-Nem. Minden rendben van.
-Rendben. Szeretnél még visszamenni? –kérdezte.
-Igen, hisz most lesz az eredmény hirdetés.
-Úgy is tudom mi lesz a vége.
-Igen? Akkor mi? –kérdeztem incselkedve.
-Igen. Én leszek a bálkirály, Catrina pedig a királynő. Engem ez nem érdekel. Inkább menjünk innen.
-Biztos?
-100 százalék. Nem érdekelt ez az egész bál, tudván, hogy te nem leszel velem és nem leszel itt. De ha ezt tudom hamarabb, hogy jössz máshogy álltam volna az egészhez. Csak az a lényeg, hogy itt vagy velem, más nem is érdekel. Na gyere menjünk. –mondta, majd megfogta a kezem és kiszaladtunk a suliból.
-És hova akarsz menni ilyen későn? –kérdeztem.
-Meglepetés. Várj egy percet, elmegyek a kocsiért. Ne mozdulj. –mondta és elment az autóért. Pár perc múlva ott is volt az autóval. Beszálltam és mentünk is.
-Most hova viszel ilyen későn? Remélem nem fogsz elrabolni vagy ilyesmi. –mondtam mosolyogva.
-Ne kíváncsiskodj és ne aggódj nem esik bántódásod, míg itt vagyok veled. –mondta ő is mosolyogva. KyoungJae egy teljesen ismeretlen helyre vitt. Sötét volt és nem láttam semmit csak az utat. Már vagy 20 perce autóztunk, mikor KyoungJae megállt.
-Most mi az? Miért álltunk meg? Remélem nem valami sorozatgyilkos vagy és nem én vagyok a következő áldozatod.
-Jaj Soa! Ne viccelj már, de viszont most be kell kötnöd a szemed.
-A szemem? Miért?
-Igen a szemed és azért, hogy ne lásd meg a meglepetést.
-KyoungJae mondd már, hogy mi az!?
-Nem mondom. Hidd el nem foglak bántani, se elrabolni, se megölni semmi. Bízz bennem. –mondta és odanyújtott egy kendőt. Elvettem tőle és bekötöttem a szemem. –Ne less és ne is kukucskálj kifelé.
 

-Rendben. Nem látok semmit. –mondtam, majd KyoungJae beindította az autót és elindultunk. Megint autóztunk vagy 20 percet, majd megálltunk. –Most mi az? Miért álltunk meg megint? Megérkeztünk? Levehetem már?
-Ne kérdezz ennyit. Egyébként igen megérkeztünk, de nem, nem veheted le a kendőt. –mondta KyoungJae, majd kiszállt az autóból. Kinyitotta az ajtót és segített kiszállni. Becsukta az autó ajtaját és lezárta a kocsit. –Most ne ijedj meg, de felveszlek és én viszlek tovább ne hogy eless. –mondta, majd felkapott én pedig odabújtam hozzá. Később KyoungJae letett kinyitott egy ajtót és lassan bevezetett.
-Most már levehetem?
-Várj még egy percet Soa!
-Most mi az már? Hova hoztál KyoungJae?
-Ne aggódj mindjárt megtudod csak várj még egy pillanatot.
Így hát álltam és vártam. Pár percig nem történt semmi, majd KyoungJae mögém jött és átkarolta a derekamat.
-Most már leveheted. –sugta a fülembe.