40.fejezet:Összeszedett betegség vagy mégsem?

Az idő telt-múlt. KyoungJaeval a kapcsolatunk egyre erősebb és erősebb lett. Az egyik reggel borzasztó rosszullétre keltem. Kirohantam hát az ágyból egyenesen ki a WCre. És ez így egész nap. A fejem is borzasztóan kezdett el fájni és fájt a hasam. Az egészet a közeledő menszeszemre fogtam. Másnap megint rosszullétre keltem. Ugyan ezek a tünetekkel. Anyu azt tanácsolta menjek el az orvoshoz kivizsgáltatni magam, lehet összeszedtem valami betegséget a nászúton. Így hát beszálltunk az autóba és anyu bevitt az orvoshoz. Pár perc múlva sorra is kerültünk. Elmondtam az orvosnak a tüneteimet és azt is elmondtam, hogy nemrég nászúton voltam.
-Kimaradt a menstruációja mostanában? –kérdezte az orvos.
-Nem most kellene, hogy meglegyen lassan.
-Terhességi tesztet csinált mostanában?
-Nem, de kellett volna?
-Hát, lehet kellett volna, mert esélyes, hogy ön kismama. Azért vannak a tünetek. –mondta.  Az orvos terhességre gondolva elküldött egy ultrahangos kivizsgálásra. Elmentünk hát anyuval. Behívtak és bementünk. Lefeküdtem az ágyra és a hasamat kezdte el vizsgálni az orvos.
-Gratulálok kismama. Maga 3 hetes terhes. –mondta az orvos boldogan.
-Mi? 3 hetes terhes? Azt, hogy?
-Nem tudom. Magának kellene tudnia. –mondta mosolyogva. Ez a válasz anyut és engem is megdöbbentett.
-Köszönjük szépen. –mondtam, majd öltözni kezdtem és kimentünk.
-Soa! Te terhes vagy? –kérdezte anyu meglepődve.
-Hát amint hallottad.
-Akkor én nagymama leszek és lesz egy kis unokám?
-Hát akkor igen. De vajon mikor....? –gondoltam magamban. Most már tudom a nászút. Akkor történt minden.
-Ohh Soa! Köszönöm. –mondta anyu és a nyakamba ugrott.
-Igazán nincs mit. –mondtam, de én még mindig nem akartam elhinni, hogy terhes vagyok.
-Gyere menjünk haza. Neked pihenned kell most már. Hazamegyünk és főzök egy bögre teát. –mondta, majd átkarolt és indulni kezdtünk. Mikor kimentünk beszálltunk a kocsiba és haza vettük az irányt. Anyu arcáról a mosolyt le se lehetett volna törölni egész úton. Mikor hazaértünk, kiszálltunk a kocsiból és a házba vettük az irányt.
-Várj mama. Én nekem át kell most mennem KyoungJaeék. Mindjárt megyek egy pillanat. –mondtam, majd elindultam át a szomszédba.