A hónapok teltek-múltak és a hasam egyre nagyobb és nagyobb lett. KyoungJae még mindig nem tudott a terhességemről és dugdosni is egyre nehezebb volt. A KyoungJaeval való találkozások egyre ritkábbak lettek a hasam növekedése miatt. Az orvoshoz mindig jártam, majd egy idő után kiderült, hogy kisfiút várok. Az orvosnál többen is feltették nekem azt a kérdést, hogy „egyedüli anya vagyok-e? Vagy egyedül fogom-e a gyereket felnevelni, mert az apát még nem látták, hogy elkísért volna.” Erre én elmondtam mindenkinek, hogy meglepetésként szeretném ha megtudná ezért titkolom. Mindenkinek a véleménye az volt, hogy milyen aranyos és kedves gesztus ez. Mikor már 7 hónapos voltam anyuval a ruhákat, a felszereléseket, a kiságyat elkezdtük beszerezni. Az egyik üzlet kirakatában megláttam egy kis cipőcskét. Azonnal beleszerettem és megvettem, majd indultunk haza. Útközben eldöntöttem, hogy amint hazaérünk átmegyek KyoungJaeék elmondom neki. Nem tudtam már tovább titkolni előtte. Pár perc múlva hazaértünk és én átmentem KyoungJaeék. Benyitottam és beszóltam.
-Hahó! Van itthon valaki? –kérdeztem, majd KyoungJae rohant le a lépcsőről.
-Soa! Hát te?
-Én csak átjöttem hozzád, mert szeretnék veled beszélni.
-Mi a baj?
-Szerintem jobb lesz ha leülsz. –mondtam, majd megfogtam a kezét és behúztam a nappaliba, majd leült.
-Csukd be a szemed és nyújtsd ki a kezed. –mondtam mosolyogva.
-Miért?
-Csak csináld amit mondok. Emlékszel még?
-Hát persze. –mondta mosolyogva, majd becsukta a szemét és kinyújtotta a kezét én pedig a kezébe raktam a kis cipőcskét.
-Most már kinyithatod. –mondtam, majd KyoungJae kinyitotta a szemét. Amikor meglátta a kezében a cipőcskét KyoungJae elkomolyodott.
-Soa ez az amire gondolok? –kérdezte boldogan.
-Hát amint látszik.
-És mennyi idős? –kérdezte és felállt a kanapéról.
-Hát már elmúltam 7 hónapos pár nappal.
-És kisfiú vagy kislány?
-Fiú.
-Ohh Soa! Annyira tudtam. –mondta és átölelt.
-Tudtad? Ezt hogy érted? –kérdeztem értetlenül.
-Azt hiszed nem jöttem rá? Kerekedett a hasad. Mostanában át se akartál ölelni és nem is találkoztunk már egy jó ideje csak mert azt kérted. És miért nem akartad elmondani?
-Mert szerettem volna ha meglepetés lesz.
-Amúgy nekem is van egy meglepetésem számodra.
-Igen? És mi az? –kérdeztem kíváncsian.
-Gyere és megmutatom. –mondta, majd megfogta a kezem és kimentünk. Beszálltunk az autóba és elindultunk.
-Most hová megyünk?
-Mindjárt megtudod. Egy perc. –mondta, majd befordultunk egy utcába és megálltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése