-Anyu! Itthon vagyok. –mondta KyoungJae.
-Egy pillanat. –kiáltott ki egy hang a konyhából. Idegességemben megfogtam KyoungJae kezét és szorítani kezdtem, majd egy lány jött le az emeletről és üdvözölt minket. Tudta, hogy kik vagyunk szóval nem érte őt váratlanul ez az egész. Köszönt anyuéknak, majd odajött hozzám és KyoungJaehoz.
-Szia Soa. Én Hannah vagyok. KyoungJae testvére. Már kíváncsi voltam, hogy kit titkol előlünk az öcsém. De most már értem, hisz szép lány vagy.
-Ugye én megmondtam. –mondta Minah és kijött a konyhából, majd bemutatkozott anyuéknak. –Soa! –kiáltott fel Minah és a nyakamba ugrott. Kicsit meglepett, de ezt már egy jó jelnek vettem, hisz ez azt jelenti, hogy szimpatikus vagyok neki. Miután mindenki bemutatkozott leültünk ebédelni. Olyan zavarban voltam, hogy egész ebéd folyamán meg se szólaltam. Mikor megebédeltünk átmentünk a nappaliba és ott folytattuk a beszélgetést.
-Valami baj van Soa? Meg se szólaltál egész ebéd alatt. Nem ízlett valami? Csak mondd nyugodtan nem haragszom meg.
-Jajj ne tessék félre érteni minden fantasztikusan finom volt csak máshol járt az eszem. És egy kicsit fáradt is vagyok. Tetszik tudni nem sokat aludtam az este.
-Hát KyoungJae mellett nem is csodálom. –mondta Minah viccelődve. Ezen még jobban elpirultam.
-Minah! Ne mondj ilyeneket. Ez rájuk tartozik, hogy mit csinálnak. –mondta KyoungJae anyukája.
-Így igaz Minah, szóval szerintem nem kell tovább boncolgatni a témát. –helyeselt KyoungJae.
-Én meg már rájuk is nyitottam egyszer. Teljesen véletlen volt. –mondta anyu.
-Mama! Ezt most muszáj volt? KyoungJae szerint és szerintem is hanyagoljuk ezt a témát. Elnézést, de nekem ki kell mennem. –mondtam, majd felálltam és felmentem a mosdóba. Bezártam az ajtót és megmostam az arcom, majd megtörölgettem és csak bámultam magam a tükörben.
-Soa! Bent vagy? Engedj be kérlek. –mondta KyoungJae. Kinyitottam az ajtót és beengedtem. –Jaj te. Ne vedd már ilyen komolyan. –mondta KyoungJae és átölelt.
-De mindig ezt csinálja. Miért kellett ezt is felhoznia? Jó hogy nem kitereget mindent. Lehet ott hallgatózott végig az ajtónál vagy ki tudja.
-Tudod milyen anyukád. Csak viccelt. Hallod? Nyugodj meg. Ez még nem a világ vége. –mondta és magához szorított.
-Jó rendben. Lehet egy kicsit túl reagáltam, de nem akarom hogy anyukád rosszat gondoljon rólam. Szeretnék neki megfelelni.
-Nem kell megfelelned. Anyu látja, hogy boldog vagyok veled, szóval neki csak ez számít. Egyébként mikor kifaggattak elmondtam mindent rólad és már akkor szimpatikus voltál neki.
-Tényleg?
-Hát persze. –mondta KyoungJae, majd megcsókolt. –Na gyere menjünk vissza.
-Rendben. –mondtam, majd megfogtam a kezét és visszamentünk. Lementünk és csatlakoztunk a többiekhez.
-Soa én.... –kezdte anyu.
-Nem történt semmi. Kicsit túl reagáltam. Szeretnék bocsánatot kérni az előző kis bekattanásom miatt. –mondtam, miközben KyoungJae anyukájára néztem.
-Semmi baj Soa! Elhiszem, hogy egy kicsit rosszul esett az előbb. Nem történt semmi. –mondta kedvesen. Az elkövetkező órákban nagyon sokat beszélgettünk és minden kérdésre válaszoltunk KyoungJaeval, amit csak feltettek. Már nem voltam zavarban és egyre jobban kezdtem feloldódni. Mikor már későre járt elbúcsúztunk, hisz másnap iskola. KyoungJaeval nagy nehezen megbeszéltük, hogy aludjon otthon. Ő nem akart, de rá parancsoltam, majd elindultunk haza. Ahogy hazaértünk felmentem a szobámba, átöltöztem és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése