30.fejezet:Közös reggeli

Reggel korán felkeltem és mivel nem akartam, hogy KyoungJae felkeljen, felkaptam valami ruha félét és lementem a nappaliba. Sötét volt még a nap sem bújt elő. Leültem hát a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Nem zajoltam, hisz még mindenki nagyban aludt. Ránéztem az órára fél 4-et mutatott. Még csak fél 4 és már fent vagyok? Fura. Sose keltem ilyen hamar. Akár hogy is próbáltam, sehogy sem jött álom a szememre. A TV-ben nem volt semmi, ami letudta volna kötni a figyelmemet, így össze-vissza kapcsolgattam, majd ránéztem az órára és három negyed 4 volt. Jajj ne. Miért nem telik gyorsabban az idő? Tovább kapcsolgattam a TV-t. Egyszer csak lépteket hallottam a lépcső felől. A lépcső felé néztem, de nem láttam senkit, olyan sötét volt, majd megláttam KyoungJaet.
-Te miért nem alszol? –kérdeztem és helyet adtam KyoungJaenak magam mellett.
-Szerinted nem vettem észre, hogy nem fekszel mellettem? –kérdezte és lefeküdt mellém a kanapéra, a fejét pedig az ölembe rakta. Beletúrtam a hajába, majd simogatni kezdtem az arcát. KyoungJae pár perc múlva el is aludt az ölemben én pedig elkezdtem nézni egy főzőműsort. Nagyon érdekes volt. Mikor vége lett kapcsolgattam tovább és mindig megakadt a szemem valamin. KyoungJae zavartalanul és nyugodtan aludt az ölemben, mint egy aranyos kisfiú, aki csak az anyukája mellett érzi jól magát. Egyszer csak arra eszméltem, hogy világosság van és a nap sugarai sütnek be a nappaliba. Kikapcsoltam a TV-t, adtam egy csókot KyoungJae arcára és a lábamat egy párnára helyettesítettem. KyoungJae ezt észre sem véve aludt tovább, én pedig valami reggelit kezdtem el készíteni. Ránéztem az órára 7 órát mutatott. Csináltam egy nagy adag rántottát, - gondolván hogy KyoungJae is itt reggelizik – palacsintát, narancsot facsartam narancslének és feltettem egy nagy adag kávét főni. Időközben anyu is felkelt.
-Jó reggelt! Hát te mit csinálsz?
 

-Cssss. Csendben. KyoungJae alszik.- mondtam és mutattam a kanapéra. –Egyébként reggelit.
-Hmm reggelit? És kávé van?
-Igen reggelit remélem nem baj és igen van kávé. –mondtam, majd öntöttem egy bögrével anyunak és odaadtam neki.
-Nem, dehogy baj. Sőt és köszönöm a kávét. Miért itt alszik KyoungJae? Tegnap valami baj történt? Remélem nem kaptatok össze valamin.
-Dehogy. Csak nem tudtam aludni, korán felkeltem. Lejöttem TV-zni, hogy ne keltsem fel KyoungJaet, de hiába. Pár perc múlva lejött és elaludt itt a kanapén az ölemben.
-Jaj de drága. És mit csinálsz ma?
-Nem tudom még. –mondtam és az asztalra pakoltam a reggelit.
-Soa! Ne haragudj már a tegnapiért, hogy csak úgy rátok nyitottam. Nem vagyok hozzászokva a kopogáshoz, de most már úgy látom muszáj lesz.
-Nem haragszom csak egy kicsit kínos volt, de már elfelejtettem szóval semmi gáz. Apu is felkelt és egyből kiszúrta a kanapén fekvő KyoungJaet, majd csendben odajött hozzánk.
-Hát itt...
-Ajjj most mondjam el megint? Majd mama elmondja, én addig felkeltem KyoungJaet. –mondtam és odamentem a kanapéhoz. Legugoltam és keltegetni kezdtem.
-KyoungJae.... KyoungJae. Ideje felkelni. Hasadra süt a nap. –mondtam, miközben az arcát simogattam.
-Soa! Hát te már fent?
-Igen. Keljél te is és gyere reggelizni. –mondtam. KyoungJae felkelt és zavarában, amint meglátta anyuékat, maga köré csavarta a takarót.
-Ne aggódj. Mindegyikőnk látott már olyat. Nem tudsz újat mutatni nekünk, szóval nem kell hogy zavarban legyél előttünk. –mondta apu viccelődve. Ezen nevettünk egyet, majd adtam egy csókot KyoungJaenak és felment felöltözni. Mikor kész lett lejött és megreggeliztünk, majd KyoungJae mondta, hogy neki haza kell mennie, nehogy észrevegyék, hogy nem volt otthon. Megcsókolt és kikísértem, majd hazament.