Miután hazamentünk leültünk KyoungJaeval a baba szobába és csak gyönyörködtünk a piciben.
-Szeretnéd megfogni? –kérdeztem KyoungJaetól és ránéztem.
-Szabad?
-Nem, nem szabad. –mondtam viccelődve. -Az apukája vagy. Szerinted miért kérdeztem? –kérdeztem KyoungJaetól, majd a kezébe adtam.
-Nem szeretném őt összetörni. Olyan kis pici és törékeny.
-Csak óvatosan és minden rendben lesz. –mondtam. Olyan kis aranyosak voltak együtt.
-És mi lesz a neved tökmag? –kérdezte KyoungJae a picitől.
-Én arra gondoltam, hogy a te nevedet kapná meg. Kim KyoungJae.
-Tényleg? –kérdezte meglepett tekintettel.
-Igen. –mondtam, majd KyoungJae felém hajolt és megcsókolt, majd visszanézett a picire és egy könnycsepp gördült le az arcán. Sosem láttam KyoungJaet ilyen boldognak, mint most. Ahogy ott ült és fogta a picit sugárzott belőle a boldogság. Most igazán boldogok voltunk és úgy éreztem senki nem teheti tökre ezt a boldogságot, és talán mi voltunk a világon a legboldogabbak KyoungJaeval.
-THE END-
Az utolsó 2 hónapban KyoungJae úgy vigyázott rám, mint egy hímes tojásra. A házból nagyon ritkán engedett ki. Ha mentünk valahová, mindig talpon volt és bármi kellett megvette. A szülés közeledtével anyuék azt ajánlották feküdjek be a kórházba, de én nem szerettem volna. Április közepére voltam kiírva. KyoungJae azt mondta, hogy szeretne ott lenni a szülésnél bármi is legyen. Én tiltakoztam és próbáltam őt rávenni, hogy ez nem jó ötlet és nem a legszebb látvány, de őt nem igazán hatotta meg. Egyre jobban közeledtem a szülés időpontjához. Az egyik este a konyhába főztem, mikor beindult a szülés.
-KyoungJae! KyoungJae! Gyere gyorsan.
-Mi a baj Soa?! –kérdezte miközben az emeletről rohant lefelé.
-A baba. –mondtam és néztem a hasamra.
-Jön?
-Még nem, de már lassan.
-Hívom a mentőket. –mondta és szaladt a telefonhoz. –Mindjárt itt lesznek. Addig tarts ki. –mondta és segített leülni. Időközben megjöttek a mentők és bevittek minket. Gyorsan beértünk, majd átöltöztem és bevittek egy szobába. KyoungJae addig felhívta anyuékat és a szüleit, majd bejött. Nem kellett sokáig várni a baba nagyon ki akart jönni. Egy óra múlva már a szobában voltunk KyoungJaeval, aki hősiesen végig jelen volt a szülésen. Ketten voltunk a szobában. Annyira fáradt voltam, hogy bealudtam KyoungJae pedig az ágyam mellett ült. Arra keltem fel, hogy KyoungJae valakihez beszél.
-Mama.
-Soa! Nem szerettünk volna felkelteni.
-Már amúgy se bírtam aludni.
-Na és hogy van a kis unokánk? –kérdezte KyoungJae anyukája izgatottan.
-Minden rendben van vele. Gyönyörű kisfiú és 100 százalékban az apukájára ütött. –mondtam mosolyogva és KyoungJaera néztem.
-Nem igaz, mert a pici orra a tiéd. –mondta KyoungJae és megsimogatta a kezem, majd behozták picit. Hát nem kell szerintem mondanom, a nagyszülők odáig voltak a piciért. Mindenki babusgatni szerette volna, de nem lehetett, hisz csak etetni hozták be. Megetettem, megbüfiztettem, egy picit még velünk volt, majd kivitték. Aznap már ki is jöhettem a kórházból és haza is mehettünk.
KyoungJae kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Segített kiszállni, majd lezárta az autót.
-Mit keresünk itt? –kérdeztem, de KyoungJae csak megfogta a kezem és egy ház felé vezetett, majd elővett egy kulcsot és benyitott. –KyoungJae te mit művelsz? Ide nem mehetünk be! –mondtam, de KyoungJae még mindig fogta a kezem és beljebb mentünk. A ház tágas és szép volt belülről. Meleg színek uralkodtak az egész házban. KyoungJae körbe vezetett, majd felmentünk az emeletre és megálltunk egy ajtó előtt.
-Nézz be! Hidd el szép lesz. –mondta mosolyogva. Benyitottam és egy halvány zöld színű gyerekszoba fogadott.
-KyoungJae ez szép meg minden, de nem tudom mi közöm van ehhez az egész házhoz és ehhez a meseszép gyerekszobához.
-Csak annyi, hogy mostantól itt fogunk lakni. Nem mész beljebb?
-Micsoda? Itt fogunk lakni? –kérdeztem miközben beljebb mentem a gyerekszobában és nézelődni kezdtem.
-Igen. A házat már rég megvettem, de csak most lett berendezve és festve minden.
-KyoungJae ez azaz ágy amit mi vettünk anyuval. És szinte minden cucc az amit mi vettünk.
-Igen tudom, mert amíg te velem voltál nálunk, addig apukád és anyukád pár munkással bepakoltak.
-Nem mondod komolyan?
-De.
-Ez annyira szép. És ez a ház meg ez a szoba, minden. Köszönöm. –mondtam, majd megcsókoltam és tovább néztem a holmikat.
-Igazán nincs mit. Örülök, hogy tetszik. A ruháid is itt vannak már szóval nem kell cuccolnod sem. –mondta, majd átkarolta a derekamat. Aznap már az új házban aludtunk és ott is éltünk KyoungJaeval.
A hónapok teltek-múltak és a hasam egyre nagyobb és nagyobb lett. KyoungJae még mindig nem tudott a terhességemről és dugdosni is egyre nehezebb volt. A KyoungJaeval való találkozások egyre ritkábbak lettek a hasam növekedése miatt. Az orvoshoz mindig jártam, majd egy idő után kiderült, hogy kisfiút várok. Az orvosnál többen is feltették nekem azt a kérdést, hogy „egyedüli anya vagyok-e? Vagy egyedül fogom-e a gyereket felnevelni, mert az apát még nem látták, hogy elkísért volna.” Erre én elmondtam mindenkinek, hogy meglepetésként szeretném ha megtudná ezért titkolom. Mindenkinek a véleménye az volt, hogy milyen aranyos és kedves gesztus ez. Mikor már 7 hónapos voltam anyuval a ruhákat, a felszereléseket, a kiságyat elkezdtük beszerezni. Az egyik üzlet kirakatában megláttam egy kis cipőcskét. Azonnal beleszerettem és megvettem, majd indultunk haza. Útközben eldöntöttem, hogy amint hazaérünk átmegyek KyoungJaeék elmondom neki. Nem tudtam már tovább titkolni előtte. Pár perc múlva hazaértünk és én átmentem KyoungJaeék. Benyitottam és beszóltam.
-Hahó! Van itthon valaki? –kérdeztem, majd KyoungJae rohant le a lépcsőről.
-Soa! Hát te?
-Én csak átjöttem hozzád, mert szeretnék veled beszélni.
-Mi a baj?
-Szerintem jobb lesz ha leülsz. –mondtam, majd megfogtam a kezét és behúztam a nappaliba, majd leült.
-Csukd be a szemed és nyújtsd ki a kezed. –mondtam mosolyogva.
-Miért?
-Csak csináld amit mondok. Emlékszel még?
-Hát persze. –mondta mosolyogva, majd becsukta a szemét és kinyújtotta a kezét én pedig a kezébe raktam a kis cipőcskét.
-Most már kinyithatod. –mondtam, majd KyoungJae kinyitotta a szemét. Amikor meglátta a kezében a cipőcskét KyoungJae elkomolyodott.
-Soa ez az amire gondolok? –kérdezte boldogan.
-Hát amint látszik.
-És mennyi idős? –kérdezte és felállt a kanapéról.
-Hát már elmúltam 7 hónapos pár nappal.
-És kisfiú vagy kislány?
-Fiú.
-Ohh Soa! Annyira tudtam. –mondta és átölelt.
-Tudtad? Ezt hogy érted? –kérdeztem értetlenül.
-Azt hiszed nem jöttem rá? Kerekedett a hasad. Mostanában át se akartál ölelni és nem is találkoztunk már egy jó ideje csak mert azt kérted. És miért nem akartad elmondani?
-Mert szerettem volna ha meglepetés lesz.
-Amúgy nekem is van egy meglepetésem számodra.
-Igen? És mi az? –kérdeztem kíváncsian.
-Gyere és megmutatom. –mondta, majd megfogta a kezem és kimentünk. Beszálltunk az autóba és elindultunk.
-Most hová megyünk?
-Mindjárt megtudod. Egy perc. –mondta, majd befordultunk egy utcába és megálltunk.
Mikor átértem benyitottam és KyoungJae anyukáját kezdtem el szólítgatni.
-Soa te vagy az? Bent vagyok a konyhában gyere csak be. –kiabálta ki. Bementem a konyhába hozzá. –Hát téged mi szél hozott?
-Csak átjöttem, mert szeretnék mondani valamit.
-Valami baj van Soa? –kérdezte és abbahagyta a főzést.
-Jaj nincsen semmi csak.... hogy is mondjam.
-Jaj mondd már Soa!
-Itthon van KyoungJae?
-Nincsen, elment valami dolga volt, de mit szerettél volna mondani?
-Terhes vagyok.
-Terhes vagy? Hát ez fantasztikus. –mondta és ami a kezében volt mind eldobta, hogy odajöjjön hozzám és átöleljen. –Gratulálok! És KyoungJae tudja már?
-Még nem és nem is szeretném ha egy ideig megtudná.
-De miért? Neki is tudnia kell. Vagy nem az övé a gyerek? –kérdezte meglepődve.
-Deeeeee. Persze hogy az övé, ki másé lenne.
-Hát én azt nem tudom.
-Köszönöm a bizalmat, de 100 százalékosan a KyoungJaeé.
-Én nem úgy értettem Soa.
-Jó mindegy. Tudom, hogy tetszett érteni. Csak szeretném ha meglepetés lenne neki és majd csak a terhesség közepe vagy vége felé szeretném ha megtudná.
-Na hát ez fantasztikus ötlet. De, hogy fogod dugdosni a hasadat?
-Majd bő felsőket hordok és ha már tényleg muszáj lenne elmondani akkor elmondom. De könyörgöm ne tessék már elmondani KyoungJaenak. Minah és Hanah tudhatja, de KyoungJae nem.
-Jó rendben. Ha rajtam múlik nem tudja meg.
-Köszönöm szépen, de most rohannom kell haza.
-Jó menj csak, szia. –mondta és már ott se voltam.
Az idő telt-múlt. KyoungJaeval a kapcsolatunk egyre erősebb és erősebb lett. Az egyik reggel borzasztó rosszullétre keltem. Kirohantam hát az ágyból egyenesen ki a WCre. És ez így egész nap. A fejem is borzasztóan kezdett el fájni és fájt a hasam. Az egészet a közeledő menszeszemre fogtam. Másnap megint rosszullétre keltem. Ugyan ezek a tünetekkel. Anyu azt tanácsolta menjek el az orvoshoz kivizsgáltatni magam, lehet összeszedtem valami betegséget a nászúton. Így hát beszálltunk az autóba és anyu bevitt az orvoshoz. Pár perc múlva sorra is kerültünk. Elmondtam az orvosnak a tüneteimet és azt is elmondtam, hogy nemrég nászúton voltam.
-Kimaradt a menstruációja mostanában? –kérdezte az orvos.
-Nem most kellene, hogy meglegyen lassan.
-Terhességi tesztet csinált mostanában?
-Nem, de kellett volna?
-Hát, lehet kellett volna, mert esélyes, hogy ön kismama. Azért vannak a tünetek. –mondta. Az orvos terhességre gondolva elküldött egy ultrahangos kivizsgálásra. Elmentünk hát anyuval. Behívtak és bementünk. Lefeküdtem az ágyra és a hasamat kezdte el vizsgálni az orvos.
-Gratulálok kismama. Maga 3 hetes terhes. –mondta az orvos boldogan.
-Mi? 3 hetes terhes? Azt, hogy?
-Nem tudom. Magának kellene tudnia. –mondta mosolyogva. Ez a válasz anyut és engem is megdöbbentett.
-Köszönjük szépen. –mondtam, majd öltözni kezdtem és kimentünk.
-Soa! Te terhes vagy? –kérdezte anyu meglepődve.
-Hát amint hallottad.
-Akkor én nagymama leszek és lesz egy kis unokám?
-Hát akkor igen. De vajon mikor....? –gondoltam magamban. Most már tudom a nászút. Akkor történt minden.
-Ohh Soa! Köszönöm. –mondta anyu és a nyakamba ugrott.
-Igazán nincs mit. –mondtam, de én még mindig nem akartam elhinni, hogy terhes vagyok.
-Gyere menjünk haza. Neked pihenned kell most már. Hazamegyünk és főzök egy bögre teát. –mondta, majd átkarolt és indulni kezdtünk. Mikor kimentünk beszálltunk a kocsiba és haza vettük az irányt. Anyu arcáról a mosolyt le se lehetett volna törölni egész úton. Mikor hazaértünk, kiszálltunk a kocsiból és a házba vettük az irányt.
-Várj mama. Én nekem át kell most mennem KyoungJaeék. Mindjárt megyek egy pillanat. –mondtam, majd elindultam át a szomszédba.
KyoungJaeval felmentünk a szobába és elkezdtünk pakolni reggelre, hisz délben indul a gépünk Párizsba. KyoungJae anyukája megkérte anyuékat, hogy aludjanak ott náluk, így anyuék nem mentek haza –nem mintha messzire kellett volna menni – hanem ott aludtak a vendég szobában én pedig KyoungJaeval. Nem sokat aludtunk, hisz a csomagolást 7 óra körül fejeztük be. Mikor bepakoltunk beestünk az ágyba és aludtunk vagy 3-4 órácskát. Mielőtt mentünk volna KyoungJae anyukája keltett minket. Felkeltünk, felöltöztünk, levittük a csomagokat, megreggeliztünk, majd búcsúzkodni kezdtünk, hisz egy hétre mentünk Párizsba. Mikor elbúcsúztunk mindenkitől, beszálltunk az autóba és Minah kivitt minket a repülőtérre. Odaértünk, felvettük a jegyünket, leadtuk a csomagjainkat és a kapuhoz mentünk. A repülő indulásáig még 5 perc volt. Felszálltunk és leültünk a helyünkre. Az út körülbelül 5-6 óra lehetett. Mikor odaértünk, bejelentkeztünk a szállodába és felmentünk. Amint bementünk a szobába és becsuktuk az ajtót egymásnak estünk KyoungJaeval. Csókoltuk egymást ahol csak tudtunk, miközben a ruháinkat vettük lefelé és az ágy felé mentünk. Majd mikor már mind a ketten meztelenek voltunk, KyoungJae felkapott és az ágyra rakott. Rám mászott, két lábam közé furakodott és ágyékát hozzám nyomta, majd óvatosan és érzékien belém hatolt. Én a lábamat, lába köré fontam, miközben a testét kezdtem el simogatni, karmolászni. Kihasználtuk, hogy végre csak mi ketten vagyunk és nem zavar minket senki, ezért egy érzéki, szenvedélyes szeretkezést folytattunk. Az utazás, a sokáig tartott esküvő miatt nem sokat aludtunk és ez most lecsapódott rajtunk. Szeretkezés után mind a ketten elaludtunk. Teljesen másnap délig aludtunk. Mikor felkeltünk még lustálkodtunk és huncutkodtunk egy kicsit, majd kikeltünk az ágyból felöltöztünk és lementünk reggelizni. Úgy döntöttünk, hogy reggeli után várost nézünk. Így is lett. Az egész napot végig sétálgattuk és csak estére értünk haza. Nem mindig volt kedvünk ám várost nézni vagy esetleg kimozdulni csak élvezni, hogy együtt vagyunk, ezért a szobánkban feküdtünk és beszélgettünk vagy esetleg hancurkodtunk. A hét gyorsan eltelt. Utolsó nap elmentünk az Eiffel-toronyhoz, majd egy étteremben vacsoráztunk. Majd vissza mentünk a szállodai szobába és bepakoltunk holnapra. Miután bepakoltunk elmentem zuhanyozni, amihez KyoungJae is szívesen csatlakozott, majd lefeküdtünk aludni. Másnap reggel még ott reggeliztünk, majd mennünk kellett a repülőtérre, mert indult a gépünk. Felszálltunk és amilyen gyorsan jöttünk, olyan gyorsan haza is értünk. A repülőtéren Minah már várt minket. Beszálltunk és elindultunk haza. Az egész utat végig beszéltük Minahval. Mikor haza értünk, KyoungJae hazament és én is. Benyitottam és leraktam a cuccaimat.
-Mama.... Papa! Itthon vagyok. –kiabáltam.
-Soa! Haza is jöttetek? Milyen volt a nászút? –kérdezősködött anyu. Tövéről-hegyére elmeséltem nekik mindent, majd csengettek.
-Ez KyoungJae lesz. Kinyitom. –mondtam, majd a bejárati ajtó felé mentem és kinyitottam az ajtót.
-Szia szivem csak gyorsan átugrottam, hogy szóljak lehet otthon alszok ma, mert srácok felhívtak, hogy össze kellene futni valahol. Remélem nem baj!?
-Ajj ne viccelj már. Persze, hogy nem baj. –mondtam, majd adtam egy csókot neki és már ment is.
-Nem jön be KyoungJae? –kérdezte anyu.
-Nem találkozik a srácokkal csak átugrott, hogy szóljon, ma otthon alszik.
-Ohh. Kár. –mondta anyu elkeseredve. Felmentem a szobába és felhívtam Hanaht, hogy elmeséljek neki mindet. Egészen estig beszéltünk, olyan sok minden mesélni való volt neki, majd elmentem lefürdeni és bebújtam az ágyba aludni.
