-Szia. Tudnánk beszélni? –kérdezte KyoungJae.
-Persze. –mondtam, majd leraktam a poharat és elindultam fel a szobába, KyoungJae pedig utánam. Mikor bementünk becsuktam az ajtót és leültem az ágyra.
-Nem voltál ma suliban.
-Igen tudom. Nem véletlenül.
-A tegnapi miatt? –kérdezte és leült mellém.
-Is.
-Beszéljük már meg ezt a tegnapit, mert nem értettem mi ütött beléd hirtelen. Egyszer felcsillan a szemed és látom rajtad, hogy mennyire örülsz, majd visszautasítasz és azt mondod, hogy menjek Catrinával. Mi ütött beléd? Catrina beszélte tele a fejed már megint? Vagy mondott valamit? Nem értem.
-De én nem akarom megbeszélni. És Catrina nem mondott semmit én döntöttem így, hogy nem megyek.
-De miért?
-Mert rájöttem, hogy Catrina nagyon szeret téged. És jobban is ismer, mint én. Ő nagyon akar a barátnőd lenni és veled menni a bálba.
-Mint minden lány a suliban. Csak, hogy hiába kérne fel minden lány a suliban, hogy járjak vele és menjek vele a bálba, ha én nem akarom az úgy is lesz. Catrina is csak egy lány, mint mindegyik a suliból. De te....
-Ne is folytasd. Már döntöttem. Nem megyek a bálba. Te pedig elmész és méghozzá a sok lány közül Catrinával. Téma lezárva és nem akarok erről többet beszélni.
-De én akkor se törődök ebbe bele. Szerinted viccből akarok veled menni? Mehetnék megint Catrinával, mint mindig, de én nem akarok. Én veled akarok menni.
-Olyan makacs vagy KyoungJae. Miért ragaszkodsz annyira ahhoz, hogy én menjek veled? Miért akarod azt, hogy én menjek, mikor rajtam kívül még van 20 ezer lány a suliban, akik sokkal szebbek, mint én és azaz álmuk, hogy veled menjenek.
-Azért, mert mindegyik csak azért akar velem menni, mert én vagyok a suli sztárolt fiúja. Utálom. Bárcsak ne lenne így és ne lenne felhajtás mindig bármit is csinálok. És te nem ilyen vagy.
-És ha igen? És ha én is csak azért mennék veled?
-De te nem. Tudom. Nem láttad magad kívülről, mikor megkérdeztem tőled, hogy jönnél-e velem a bálba. A szemed felcsillant és sugárzott belőled a boldogság. Aztán hirtelen megváltoztál és azt mondtad, nem akarsz velem jönni.
-Igen tudom, hogy mi történt. És csak ezért jöttél, hogy ezt megbeszéljük?
-Mi van veled Soa? Távolságtartó vagy és bunkó. Bocsi, hogy ezt mondom, de te nem ilyen vagy.
-Te már csak tudod milyen vagyok, igaz? Nem is ismersz.
-Igen nem ismerlek, de én nem egy ilyen lányt ismertem meg, amilyen most vagy. Teljesen az ellentéte vagy most annak, mint amilyen voltál. És ez nekem nem tetszik. Én azt a Soat szeretném visszakapni aki, boldog, mosolygós, közvetlen és beszédes volt.
-Nem kell, hogy velem legyél vagy esetleg beszéljünk. Attól, hogy a szomszédom vagy nem kell, hogy jóban legyünk.
-Nem értelek. És azt sem, hogy mivel érdemeltem ki, hogy így viselkedsz velem. Remélem visszajön az eszed, bármi is van veled és megint ugyanaz a Soa leszel, mint akit megismertem. –mondta, majd felállt az ágyról és kiment a szobából.
Reggel nem volt kedvem felkelni se suliba menni. A tegnapi KyoungJaes dolog után találkozni se mertem volna vele és Catrina.... ő meg már megint egy másik téma.
-Soa fent vagy már? –kopogott be anyu, de én nem válaszoltam csak feküdtem. –Soa? –kérdezte és bejött.
-Már fent vagyok.
-Miért fekszel még? Nem kell suliba menned?
-De, de én nem akarok.
-Ajj drágám, a tegnapi nap miatt? –kérdezte és az ágy szélére ült. –Azt igazából én se értettem. Akkor mit érezhetett szegény fiú? Miért utasítottad vissza, ha ő most veled akart menni?
-Ezt hosszú lenne most elmondani mama. Nem lehetne inkább, hogy erre a két napra már nem mennék suliba? Utána meg úgyis hétvége jön.
-De lehet, majd felhívom az igazgatót, hogy beteg lettél és már nem mennél be erre a két napra.
-Jó és köszönöm.
-Pihenj csak mi elmentünk dolgozni. –mondta, majd kiment. Így is telt az egész napom. Ki se mozdultam a szobából csak mikor anyuék este hazajöttek.
-Sziasztok.
-Szia. –mondták egyszerre. –Hát te még pizsibe? Ki se mozdultál a szobádból ma, igaz? –kérdezte anyu.
-Nem.
-Enni legalább ettél? –kérdezte, de nem mondtam semmit csak ittam egy pohár vizet. –Jó csinálom a vacsorát és eszel.
-De nem vagyok éhes mama.
-De akkor is eszel, nem érdekelsz Soa. –mondta, majd csengettek. –Megyek. –mondta, majd kinyitotta a bejárati ajtót. –Igen? –kérdezte anyu. Én csak álltam csendben a konyhában és vártam, hogy mi fog történni.
-Jó estét, elnézést a zavarásért, de Soa itthon van? –kérdezte KyoungJae. Anyu rám nézett és válaszul ráztam neki a fejem, hogy ne engedje be, nem akarok vele találkozni.
-Persze itthon van gyere csak be. –mondta és beengedte. Amint KyoungJae bejött rálátott a konyhára és meglátott engem. A szívem össze-vissza kalapált, de nem akartam vele beszélni, hisz tudtam mi lesz a vége.
Mire végeztem anyuék is hazaértek.
-Sziasztok.
-Szia. Csak nem úsztál? –kérdezte apu.
-De. Imádom ezt a medencét. –mondtam mosolyogva.
-Készítem a vacsorát. –mondta anyu és bement a konyhába.
-Jó, én addig lefürdök és jövök. Így is lett. Felmentem és lefürödtem. Mikor már öltöztem kiabálásra lettem figyelmes lentről.
-Soa. Vendéged van és kész a vacsora. –mondta anyu.
-Jó megyek. –kiabáltam le. Felvettem egy felsőt és egy rövidnadrágot, majd lementem. –KyoungJae? Te mit keresel itt? –kérdeztem meglepődve.
-Szia remélem nem zavarok.
-Nem zavarsz. Gyere te is vacsorázz velünk. –mondta anyu.
-Nem köszönöm, megyek én mi is vacsorázunk nemsoká csak azért ugrottam át, hogy kérdezzek valamit Soatól.
-Igen? Mi a baj? –kérdeztem.
-Emlékszel még mikor mondtam, hogy szavadon foglak?
-Igen. Miért?
-Na hát most jött el azaz alkalom, hogy kihasználjam.
-Nem értelek. Elmagyaráznád pontosabban, hogy mit is szeretnél?
-Azt szeretném ha el jönnél velem a bálba.
-Micsoda? Mit szeretnél? Hogy én legyek a párod a bálon? Ami két nap múlva lesz?
-Igen. Tudod nagyon megkedveltelek.
-És miért nem Catrinát viszed? Ő már biztos rutinos az ilyenben, én pedig nem igazán.
-Nem baj. És azért nem viszem Catrinát, mert elég volt belőle eddig.
-Nem tudom. Gondolkodhatok rajta?
-Hát persze. Csak nyugodtan. –mondta és látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta.
-Tudod KyoungJae Soa ezzel nem azt akarta mondani, hogy nem megy veled, hanem, azt hogy egy kicsit gondolkodnia kell. –mondta anyu.
-Ha jobban belegondolok, szerintem jobb lenne ha nem mennék. Jobb lesz neked ha Catrinával mész. Nem fog lemondani rólad soha. Ő szeret téged. Nagyon. És én nem akarok zavaró tényező lenni közöttetek. Neked Catrina mellett van helyed a bálon és nem mellettem. Szép pár lesztek higgy nekem. Sajnálom KyoungJae. –mondtam és visszamentem a szobámba.
-Soa!.... Soa! Ezt nem mondod komolyan! Nyisd ki kérlek az ajtót. Beszéljük meg, hallod.
-Nem. Két nap múlva elmész Catrinával a bálba és jól érzitek magatokat. Ennyi.
-És ezt ki mondja? Én veled akarok menni és nem Catrinával. Hallod Soa?
-Sajnálom KyoungJae és most menj el.
-Soa! Ne csináld ezt velem, kérlek.
-Menj el. Ne nehezítsd meg a dolgokat még jobban, kérlek.
-Hát jó... Megyek. –mondta, majd elment. Az ablakhoz álltam és néztem, amint KyoungJae elmegy, majd befeküdtem az ágyba és elkezdtem sírni. Sose voltam bálban. Most itt lett volna rá az alkalom, fel is kértek én pedig visszautasítottam. Észre se vettem mikor, de a sírástól egy idő után elaludtam.
-Most azt hiszed nyertél? Hát elmondom neked, hogy nem adom fel olyan könnyedén. KyoungJae az enyém lesz csak idő kérdése. Nem tud nekem nemet mondani.
-Te most miről beszélsz?
-Arról, hogy lefogadnám te mondtad neki, hogy beszéljen velem. Jó rendben azt elfogadtam, leszállok rólad, de KyoungJaet nem adom.
-Én nem mondtam neki, hogy beszéljen veled. Ő mondta. Ha nem hiszed, kérdezd meg őt. És nem érdekel mit akarsz. Én nem akarok semmit KyoungJaetől és ő se tőlem. Szóval azt csinálsz amit akarsz, engem hidegen hagy. Csak szállj le rólam. –mondtam és otthagytam.
-KyoungJae akkor is az enyém. Nem hagyom, hogy rátedd a mocskos kezed, hallod? –kiabált utánam, de én nem foglalkoztam vele csak elengedtem a fülem mellett. A buszhoz Catrina miatt futnom kellett, de elértem. Felszálltam és leültem. Hazaértem leszálltam a buszról és kinyitottam az ajtót. A tegnapiból tanulva, most már pótkulcsot tartok magamnál. Szóval kinyitottam az ajtót és bementem. Felmentem a szobába lepakoltam megcsináltam a házit és lementem úszni.
Az óra hamar eltelt, majd kimentünk Hanahval és a folyosón megláttuk a plakátokat, amin az állt „A hét végén BÁL! A diákok kezdhetik leadni a szavazatokat a bálkirálya és királynője címre.”
-Hanah? Milyen a bál?
-Olyan szokott lenni, mint egy átlagos bál. Mondjuk én még nem voltam. Kihirdetik a szavazás eredményét, hogy ki lett a bálkirálya és királynője. Amúgy összességében egy puccos buli, ami egy évben egyszer van és a suli csinálja. De esélytelen, hogy elmennénk bármelyikre is.
-Miért?
-Mert lenni kell egy fiúnak, hogy eltudj menni.
-Miért csak fiúval engednek be?
-Nem, de milyen már az hogy odamész és nincs párod míg mindenki párral jön?
-Igaz.
-Egyébként te hogy vagy ilyen jóban KyoungJaeval?
-Nem mondtam még? Szomszédunk és néha szoktunk beszélni.
-Értem.
Pár perc múlva becsengetett és mentünk órára. Hamar elteltek az órák és mentünk haza. Már a buszmegállóba tartottam mikor Catrina visszarántott.
Reggel kipihenten és jókedvűen keltem. Felöltöztem megírtam a házimat és lementem a konyhába.
-Jó reggelt! Hát te? Merre jártál este? –kérdezte apu.
-Hát tegnap nem akartam, hogy elázzak míg hazaértek, így elmentem Hanahhoz. És csak este jöttem haza, de mentem is fel a szobába, hogy aludjak.
-Értem.
-Tessék a reggeli. –mondta anyu, majd lerakta elém az asztalra.
-Köszönöm. –mondtam, majd megettem és csomagolni kezdtem. Pár perc múlva meg is jött a busz. Elköszöntem anyuéktól és kimentem.
-Most már felszállhatok? –kérdeztem a sofőrtől.
-Jöjjön. –mondta mosolyogva, majd felszálltam és elindultunk a suliba. Mikor megérkeztünk leszálltam és elindultam a suli felé.
-Soa! Várj! –kiáltott utánam KyoungJae. Megálltam és megvártam.
-Szia. Mi a baj?
-Semmi mi lenne? –kérdezte értetlenül.
-Akkor miért kellett megvárnom téged?
-Hát, hogy együtt menjünk.
-De nem kellene együtt mutatkoznunk itt.
-Miért? Mi ütött beléd?
-Tegnap is azért voltam festékes.
-Miért?
-Mert Catrina meglátott minket, hogy a folyosón beszéltünk reggel, nem tetszett neki és ezt kaptam érte. Ki is jelentette nekem, hogy szálljak le rólad, mert már közel jár ahhoz, hogy összejöjjetek és ne merjek bekavarni, mert megbánom.
-Ezt ő mondta? –kérdezte meglepődve.
-Igen. Szó szerint.
-Mindjárt beszélek én a fejével. Hogy közel jár? Miről beszél? Én nem akarok tőle semmit. Sőt senkitől nem hogy tőle. Nem fog most már egy rossz szót se szólni. –mondta, majd elment. Bementem a terembe és elmondtam Hanahnak, azt amit most KyoungJae mondott. Hanah el se akarta hinni, amit hallott, majd megkezdődött az óra.
-KyoungJae! Itthon vagy? –kiáltott fel egy hang.
-Ez anyuék lesznek.
-Akkor jobb lesz ha megyek. Nem szeretném ha anyukádék meglátnának így, a te ruháidban. A végén még félreértenék.
-Rendben. Hazakísérlek.
-Dehogy kísérsz. Itt lakok a szomszédban. –mondtam mosolyogva. –Most pedig kísérj ki úgy, hogy meg ne lássanak. KyoungJae megfogta a kezem és elindultunk. Lementünk a lépcsőről és mikor nem figyelt senki odaszaladtunk a bejárati ajtóhoz.
-Anyu, mindjárt jövök egy pillanat és itthon vagyok. –mondta koreaiul.
-Rendben, de igyekezz haza mindjárt kész a vacsora és vigyázz magadra. –mondta, majd KyoungJae megfogott egy kabátot és becsuktuk az ajtót. KyoungJae a hátamra tette a kabátot nehogy megfázzak és az ajtóig kísért.
-Hát megérkeztünk. Még egyszer nagyon szépen köszönök mindent. Nem is tudom, hogy háláljam meg neked.
-Sehogy. De várj csak. Szavadon foglak. –mondta mosolyogva.
-Rendben.
-Menj nehogy megfázz.
-Jó. –mondtam és odaadtam neki a kabátot. –Jóéjt.
-Szia, jóéjt. –mondta, majd elindult haza. Nagyon csendben benyitottam, hogy anyáék észre ne vegyék mi van rajtam, majd felmentem a szobába és befeküdtem az ágyba és aludtam.
-Soa! Mi van veled? Mit csinálsz kint szakadó esőben? És mi történt veled? –kérdezte KyoungJae és egy esernyőt tartott a kezében, nehogy elázzon.
-Szerinted mit csinálok?
-Azt látom, hogy itt ülsz kint az esőben, de azt nem tudom, hogy miért.
-Mert kizártam magam.
-Ajj te. Gyere velem. –mondta és segített felállni.
-Hova?
-Csak gyere. –mondta, majd a fejem felé tartotta az esernyőt és mentünk a házuk felé. Mikor odaértünk KyoungJae lerakta az esernyőt és benyitott a házba. –Gyere.
-Nem akarok összefestékezni mindent.
-Én meg nem akarom, hogy kint legyél az esőben, szóval gyere. –mondta. Bementem és becsukta mögöttem az ajtót. A ház gyönyörű volt. Nem csak kívülről, de belülről is. Tágas, szép bútorokkal. Próbáltam nem hozzáérni semmihez, hogy ne festékezzek össze semmit, hisz olyan szép volt minden.
-Nagyon szép a házatok.
-Köszi. Anyuék érdeme. –mondta mosolyogva. –És most gyere velem.
-Hova akarsz menni?
-Gyere. –mondta, majd megfogta a kezemet és magával húzott. Felmentünk az emeletre és benyitottunk egy szobába, ami tele volt sok szép holmival. KyoungJae behúzott a fürdőszobába, majd kiment és mikor visszajött egy felső volt nálla és egy rövid nadrág. Letette a székre és kiengedte a kádba a vizet, tele habbal. –Fürödj csak, jövök nemsoká. –mondta, majd kiment és becsukta az ajtót. Levettem a festékes ruhákat, de a vékony pántos felsőt, ami alatta volt magamon hagytam, a festékes ruhát pedig beleraktam a mosdókagylóba, majd beszálltam a kádba. Percekig csak ültem és néztem magam elé, mikor kopogtak az ajtón.
-Igen? –kérdeztem.
-Bejöhetek?
-Öömm... persze. –mondtam, majd magam felé húztam egy kis habot. KyoungJae bejött és becsukta maga után az ajtót. Megfogott egy széket, leült a kád mellé és csak nézett rám.
-Jól vagy Soa?
-Igen, persze.
-Mi történt veled? Mitől vagy ennyire festékes?
-Catrina.
-Ő volt? Ő öntött le?
-Nem, de az ő keze van benne.
-Miből gondolod?
-Abból, hogy láttam KyoungJae.
-Az még nem azt jelenti hogy ő volt.
-De ott állt fent az ablakban a srác mellett aki leöntött és csak mosolygott rám gonoszan.
-Akkor, így már világos. És mivel húztad ki nála a gyufát?
-KyoungJae nem akarok róla beszélni.
-Rendben. –mondta és törölni kezdte az arcomról a festéket. Segített amiben csak tudott, hogy ne festékesen keljen hazamennem, majd mikor kész lettünk kiment, hogy felöltözzek. Megtöröltem a hajam, felöltöztem és kimentem. KyoungJae az ágyon feküdt és a plafont nézte, majd amint meglátott felállt.
-Köszönöm. –mondtam, majd odamentem hozzá és átöleltem. –Már másodjára mented meg az életem.
-Nincs mit. Neked bármikor. –mondta, majd mélyen a szemébe néztem. KyoungJae beletúrt a hajamba és a fejemet a mellkasához szorította. Nagyon megnyugtató érzés volt. Már este volt, mikor egyszer csak egy hangot hallottunk lentről.
Mikor vége lett az óráinknak kifelé tartottunk Hanahval, majd valaki szólt az emeletről és a nyakamba zúdított egy vedér piros festéket. Felnéztünk néhány srác és Catrina néztek le ránk nevetve. Az egész suli rajtam nevetett.
-Soa! Veled mi történt? –kérdezte KyoungJae, amint kijött a suliból. Ránéztem, de nem mondtam semmit csak sírva elszaladtam. Odaálltam a buszmegállóba és vártam a buszt ami hazavisz. Mikor megjött a busz a sofőr kijelentette, hogy így nem enged fel a buszra. Pár hónapja jártam suliba, szóval ez a pár hónap elegendő volt ahhoz, hogy megjegyezzem a hazafelé vezető utat, ami gyalog fél óra volt. Mivel reggel óta az időjárás se változott, nem csak hogy tiszta festékesen, de bugyiig ázva kellett hazasétálnom. Mikor hazaértem nem volt kedvem semmihez csak lefürdeni és aludni egyet. Amint az ajtóhoz értem és nyitottam volna befelé az ajtó zárva volt.
-A fenébe. Neeeee. Nem, nem, nem. Mamaa. Itthon vagytok? –kiabáltam, de nem jött válasz. Kikerestem anyut a híváslistából és hívtam.
-Szia mama. Hol vagytok?
-Szia. Dolgozunk. Miért? Valami baj van?
-Nem nincs semmi, csak reggel itthon hagytam a kulcsot és nem tudok bemenni.
-Hazavigyem?
-Nem, nem kell köszi, majd megoldom valahogy. Szia.
-Rendben. Szia. –búcsúzott el, majd lerakta a telefont. Leültem a fűbe és lefuttattam magamban a mai napot. Az eső még mindig szakadt. Legalább haszna volt. Lemosta a festéket rólam. Egyszer csak egy autó lassított és beállt KyoungJaeék kapu bejárójára.
Reggel nyomottan és lehangoltan keltem. Nem volt kedvem kikelni az ágyból, így visszafeküdtem még néhány percre. Meg lett az ára. Épp hogy elértem a buszt és tudtam rakni kaját a suliba. Felkaptam a táskámat becsaptam az ajtót és felszálltam a buszra. Mióta itt lakunk nem volt még ilyen rossz idő. Borongós, esős volt. Mikor megérkeztünk leszálltam és beszaladtam a suliba ne hogy elázzak. A folyosón haladva, valaki kiabálására lettem figyelmes.
-Soa! Soa várj! –mondta. Megálltam és hátra néztem.
-KyoungJae? Valami baj van?
-Nem csak.... szerettem volna bocsánatot kérni a tegnapi miatt. Biztos igazad volt. Nekem csak Catrina mondta és voltam olyan hülye, hogy elhittem és meg se kérdeztem Hanaht. –mondta sajnálkozva.
-KyoungJae. Tőlem nem kell bocsánatot kérned, de jobb lenne ha mennénk, mert nemsoká kezdődik az óránk. –mondtam és elindultunk a terem felé. Láttam, amint Catrina minket néz és a tekintetével ölni lehetett volna. Mikor vége lett az órának a folyosón sétálva elmeséltem Hanahnak, hogy Catrina milyen szemekkel nézett. Hanah szerint ez rosszat jelent, de engem nem érdekelt és kinevettem Hanaht. Útközben Catrina állított meg minket.
-Nézd már Hanah, az emlegetett szamár.
-Micsoda? Na mindegy. Láttam, hogy elég jól elnevetgélsz KyoungJaeval. Csak szeretnélek felvilágosítani, hogy jobb lesz ha kivered a fejedből. Ő az enyém. És már ilyen közel járok hozzá, hogy összejöjjünk és nem hagyom, hogy bárki is rátegye a kezét. Vili? Csak figyelmeztetlek még mielőtt bajok lennének.
-Bajok? Te miről beszélsz? Meg mi van akkor ha beszélek vele? Azt szerintem még szabad. És ne te mondd már meg, hogy mit csináljak. Most pedig le lehet tiplizni. Nem vagyunk rátok kíváncsiak.
-Ezt még megfogod bánni. –mondta, majd elment.
-Láttad a fejét? Ezt le kellett volna fotózni. –mondtam nevetve.
-Ebből még nagy baj lesz, úgy érzem. –mondta Hanah.
-Dehogy. Ebből? Csak fenyegetőzik. Szerinted, majd megcsinálja.
-Egyszer már megcsinálta. Emlékszel?
-De most csak nagy a szája. Nem fogja. –mondtam.
 |
| KyoungJae és Soa |
-Csak azt ne mondd, hogy jó neked ez a mindennapos buszozás. –mondta KyoungJae miközben mosolygott.
-És ha igen? Egyébként se tudok mit tenni. A szüleimmel pedig nem fogom furikáztatni magam. Az olyan ciki lenne. –mondtam. KyoungJae csak nevetett ezen.
-Én felajánlottam, hogy viszlek és hozlak téged a suliba, de te nemet mondtál. Emlékszel?
-Igen, de....
-De? Nekem ez nem teher már mondtam. –mondta KyoungJae és odasétált hozzám, hogy ne keljen kiabálnia.
-Tudom, hogy mondtad, de én akkor se szeretném.
-Hát jó, te tudod. Ha neked kényelmes így, hát legyen. És milyen a suli? Hogy megy?
-Hát eddig még jól megy és már társaságom is van Hanah személyében. Nagyon kedves és aranyos lány.
-Hanah? Csak nem a...
-De. Csak, hogy tudd ő teljesen ártatlan volt abban a témában.
-Szóval tudod te is.
-Igen tudok mindenről. Elmondta, hogy mit híreszteltek róla és hogy Catrina volt a hunyó az egészben.
-Én nem hinném.
-Ajj KyoungJae. Ezt mégis miből gondolod?
-Catrina mondta.
-Miért te mindent elhiszel amit Catrina mond? Az a csaj bolond és úgy kavarja a kártyákat, ahogy ő akarja. Nem veszed észre? –mondtam. KyoungJae nem mondott semmit csak nézett rám meglepődve. –Bocsi csak nehéz napom volt. Most megyek még van egy kis dolgom.
-Semmi baj, menj csak nyugodtan. Majd még beszélünk.
-Rendben. Szia. –mondtam és bementem a házba. Anyuék még nem voltak otthon. Felmentem a szobámba megírtam a leckémet és lementem úszni egyet. Mikor végeztem lefürödtem, megvacsoráztam és hamar ágyba bújtam. Az ágy melege hamar elnyomott és reggelig fel se keltem.
 |
| Soa |
Egyik nap kint voltunk az udvaron Hanahval és ettünk, mikor odajött Catrina a pincsijeivel.
-Nahát nézzétek már kik vannak itt. A lúzerek. –gúnyolódott.
-Nahát Hanah nézd már ki van itt. A mi kedves barátnőnk Cartina, aki azt hiszi, hogy övé az egész suli csak, mert anyucikáék a feneke alá rakták a pénzt. Na hát fel kell, hogy világítsam, hogy rosszul hiszi. –mondtam és Hanah rángatni kezdte a kezem célzás képpen, hogy jobb lenne ha befejezném, de engem nem érdekelt. Velem nem kekeckedhet csak úgy, mert pénze van.
-Hogy mondtad? –kérdezett vissza Catrina.
-Jól hallottad. Engem nem tudsz meghatni a gúnyolódásoddal. Mondhatsz bármit nem érdekel. És jobb lenne ha leakadnál rólam meg Hanahról, mert rossz vége lesz.
-Idefigyelj te kis csitri. Nekem nem mondhat ilyet senki megértetted? És csak hogy emlékeztesselek nekem van hatalmam a suliban, szóval elég kitalálnom valamit, amivel megkeseríthetem az életed a suliban. Értetted? –mondta, majd faképnél hagyott minket.
 |
| Catrina |
-Hallottad Hanah? Te hogy tűröd ezt?
-Igaza van Soa. Nem tudod igazából, hogy milyen Catrina. Jobb lesz ha békén hagyod és eltűröd azt, amit mondd. –mondta Hanah, akin látszott, hogy tényleg nem hatotta meg amit Catrina mondott. A nap végeztével, amint végeztem megvártam a buszt és mentem haza. Nagyon fáradt voltam és néha el is szundítottam a buszon. Mikor a ház elé érkeztünk leszálltam és a házba vettem az irányt.
 |
| Hanah a legjobb barát |
-Szia Soa. Én lennék Hanah. Gyere megmutatom, hogy hol lesz, majd a következő óránk és megmutatom, hogy mi hol van a suliban.
-Szia, rendben. –mondtam, majd megfogtam a cuccomat és mentem Hanah után.
-Soa várj! –mondta KyoungJae.
-Igen?
-Hazavihetlek suli után?
-Hát mától kezdve busszal járok, szóval nem kell köszi.
-Biztos?
-Igen, de azért köszi. –mondtam és odaszaladtam Hanahhoz.
Megmutatta a termeket ahol óráink lesznek, majd az ebédlőt, a könyvtárat, a DÖK-ös termet és végül az udvart. Kerestünk egy üres padot és leültünk. Elmondta, hogy a fő suli csoportokra van állva. Vannak a gazdag és beképzeltek élükön Catrinával. Azt mondta Hanah, hogy ha tehetem messziről kerüljem el őket. Elmesélte, hogy egyszer rászálltak Catrináék és azt kezdték el terjesztetni, hogy bele van zúgva KyoungJaeba. Hónapokon át kinevették és akik rá voltak szálva KyoungJaera piszkálták. Vannak még a kertész csoportosok. Ők állandóan a fő suli kertjében lógnak, szépítik és gondozzák a kertet. Vannak a focis srácok a fő suli második legjobb fejei és legkedveltebb srácai, akikre a lányok rá vannak gerjedve és van KyoungJae meg a puli kutyái, akik le se akadnak róla. Ő az első számú favourite a fő sulin. A lányok elolvadnak még ha rájuk is néz. Minden fő sulis lány álma, hogy KyoungJaevel összejöjjön, de KyoungJae állítólag nem akar barátnőt. Vajon miért akar minden csaj vele összejönni? Beszélgettünk még egy kicsit, majd becsengetett. Bementünk órára és onnantól kezdve Hanah és én mindig egymás mellett ültünk, majd később elválszthatatlan barátnők lettünk.
 |
| KyoungJae |
Reggel az ébresztőre keltem. Kikeltem az ágyból elraktam néhány cuccot a táskámba és lementem reggelizni.
-Jó reggelt! –mondták egyszerre anyuék.
-Jó reggelt! –mondtam és leültem az asztalhoz.
-Nem vagy izgatott az első napon? –kérdezte anyu.
-Nem. Miért? Kellene?
-Nem csak az első nap tudod mindig olyan...
-Tudom. –mondtam miközben elkezdtem enni.
-Elvigyünk a suliig úgy is arra megyünk.
-Köszi, nem kell. Buszozok.
-Biztos?
-Biztos. Mindjárt itt is lesz, szóval én megyek is. –mondtam és felálltam az asztaltól.
-De hisz alig ettél. –mondta anyu.
-Amúgy se vagyok éhes. –mondtam, majd felvettem a táskámat és készülődni kezdtem.
-Dehogy nem. Tessék. Ezt, majd megeszed. –mondta anyu és belerakott két szendvicset a táskámba.
-Köszi, de én megyek.
-Jó rendben. Ma is KyoungJae hoz haza?
-Nem mama, most már busszal járok szóval hazatalálok egyedül is, de megyek, mert már itt a busz. Sziasztok. –búcsúztam el, majd kimentem és felszálltam a buszra. Mindenki engem nézett. Egy kicsit zavarba is jöttem, de minnél hamarabb kerestem egy üres helyet és leültem. Pár perc múlva már a suli előtt is voltunk. Leszálltam, majd bementem a suliba. A tanítás pár perc múlva kezdődött. Kétségbe esetten kerestem azt a termet ahol az órám kezdődik, de nem találtam. A folyosó teljesen kiürült már csak én bolyongtam a folyosón.
 |
| Soa egyenruhában |
-Keres valamit kisasszony? –kérdezte az igazgató.
-Igen. Nem találom ezt a termet. –mondtam és mutattam a papíromat.
-Jöjjön velem, megmutatom a termét.
-Köszönöm. –mondtam és követtem az igazgatót. Mikor odaértünk, az igazgató bekopogott az ajtón és bementünk. Megállt a tanítás a teremben és mindenki rám szegezte a tekintetét.
-Diákok! Szeretném nektek bemutatni Soat. Most jött az iskolánkba. Hanah szeretném ha segítenél neki kiigazodni az iskolán és megmutatni neki mindent.
Hát jó. Akkor tanuljon mindenki szorgalmasan és további szép munkát. –mondta az igazgató, majd kiment. A diákok közül kiszúrtam KyoungJae szőke haját és mosolygó tekintetét.
-Szia Soa örülök a találkozásnak. Foglalj helyet. –mondta a tanár. Én leültem egy fiú mellé, aki egész órán le se vette rólam a tekintetét. Egyre jobban kezdtem zavarban lenni. Mi az? Mit néz ennyire? Van valami rajtam? Idétlen a fejem vagy az öltözködésem? Próbáltam nem nagyon figyelni rá, hanem az órára koncentrálni. Pár perc múlva megszólalt a csengő és nagy zajongás lett úrrá. A teremben minden lány KyoungJae körül legyeskedett.
 |
| KyoungJae |
Bolyongtam egy jó ideig mikor valaki leszólított egy kocsiból.
-Soa? Te mit keresel itt?
-KyoungJae... én csak...sétálni akartam.
-Biztos? És merre sétálsz?
-Hát én csak...
-Tudod te egyáltalán hol vagy? –kérdezte nevetve.
-Nem. Na jó. Hazafelé indultam volna a Fő suliról, de nem gondoltam, hogy eltévedek.
-Gyere hazaviszlek. –mondta és intett, hogy szálljak be.
-Nem kell köszi csak mondd meg merre menjek és hazasétálok. –tiltakoztam.
 |
| Soa |
-Ne viccelj már Soa. Esteledik. Nem foglak itt hagyni, hogy sétálj haza. Gyere ülj be. A szomszédban laksz. Úgyis egy helyre megyünk szinte. Ne aggódj nem foglak elrabolni, se megenni. –viccelődött.
-Nem kell köszi. Hazaérek még mielőtt este lenne csak mondd merre menjek.
-Soa! Gyere és ülj be! Nem foglak itt hagyni. Vagy azt akarod, hogy kiszálljak és én rakjalak be? -Én erre nem mondtam semmi csak megálltam. –Gyere hát. Elgondolkodtam és rájöttem, hogy igaza van. Ha rajtam múlik nem fogok hazatalálni, így beszálltam KyoungJae mellé és elindultunk haza.
-Egyébként te mit csinálsz ezen a környéken? –kérdeztem kíváncsiskodva.
-Itt lakik az egyik csapat társam. És te mit kerestél a Fő sulin?
-Anyám mondta, hogy iratkozzak be és járjam ki itt a fő sulit.
-És? Sikerült beiratkozni?
-Igen, csak kicsit nehezen találtam meg az irodát, de minden simán ment.
-Na ez szuper. Jó ezt hallani, hogy van még valaki aki a fő sulira jár a közelből.
-Miért? Ki jár még oda? –kérdeztem meglepődve.
-Én. –mondta mosolyogva.
-Tényleg? Micsoda meglepetések sorozata.
-Igen. Hát haza is hoztalak. Látod nem volt vészes és még élsz. –mondta és nevetett egyet.
-Haha nagyon vicces. Köszönöm, hogy hazahoztál egyébként. Nem tudom mi lett volna nélküled.
-Nincs mit megköszönnöd. Nem esett nehezemre hisz a szomszédban laksz.
-Rendben, de én most megyek anyuék már biztos halálra aggódtak magukat. –mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Oké menj csak.
-Köszönöm még egyszer. Szia. Jó éjt.
-Jó éjt neked is. Szia. –búcsúzott el és beállt a kapu bejárójukba. Bementem a házba és anyuék a nappaliban ültek. Mikor megláttak úgy rohantak le, mint ha ezer éve nem láttak volna.
-Soa, jól vagy? Minden rendben van veled? Merre jártál ilyen sokáig? –kérdezősködött anyu.
-Minden rendben van mama, csak mikor elintéztem a fő sulit elindultam haza és eltévedtem.
-Eltévedtél? Miért nem hívtál fel, hogy menjünk érted? –kérdezte anyu.
-Mert dolgoztatok és úgy voltam vele, hogy hazatalálok.
-És hogy találtál haza? –kérdezte apu.
-Hazahoztak.
-Hazahoztak? De kicsoda? –kérdezte anyu.
-KyoungJae hozott haza autóval.
-KyoungJae? A szomszéd fiú? –kérdezte anyu meglepődve.
-Igen mama a szomszéd fiú, de ha nem haragszotok én mennék fürdeni és lefeküdni, mert holnap suliba kell, hogy menjek.
-Ohhh suliba? Menj csak akkor nyugodtan. Aludj jól. Jó éjt. –mondta anyu.
-Jó éjt. –mondtam és felmentem a szobába. Lefürödtem és lefeküdtem aludni. A mai nap teljesen kifárasztott, így jó volt az ágyba bebújni és végre aludni.
 |
| Soa |
-Soa! Ideje felkelni. A hasadra süt a nap és a mai nap be kell iratkoznod egy iskolába. –mondta anyu és elhúzta a sötételőket. Én erre csak a fejemre húztam a takarót. Anyu kimutatta nem tetszését és elkezdte húzgálni lefelé a takarót rólam.
-Soa! Fel kell kelned.
-Most miért már megint. Nincs is mit csinálnom. Hagyj aludni. –mondtam és visszahúztam a takarót magamra.
-10 perc múlva indulunk az új munka helyünkre. Te is jössz és a főiskolánál kirakunk útközben, hogy be tudj iratkozni. Szóval öltözz nem szeretnénk elkésni már az első nap. –mondta és kiment a szobából. Szuper. Én nem akarok ide suliba járni. Miért nem lehetett megvárni míg kijárom Incheonban a fő sulit? Kimásztam hát az ágyból és felöltöztem. Lementem a konyhába bekaptam pár falatot és mentünk is. Útközben az iskolába tartó diákokat néztem.
-Menjek veled beiratkozni Soa? –kérdezte anyu.
-Szerinted nem tudok egyedül beiratkozni? Főiskolás vagyok állítólag. Menni fog ne aggódj.
-Hát ahogy gondolod. –mondta. majd megérkeztünk egy nagy és elég elit sulinak látszó épülethez. Kiszálltam és bementem. Épp nem volt tanítás, szóval mindenki kint volt a folyosón. Mindenki engem nézett és elszórtan hallottam gúnyolódó szavakat vagy hogy „mit keres ez itt?”. Mivel nem találtam az irodát egy aranyos lánytól kértem segítséget, aki nagyon udvariasan útba is igazított. Mikor megtaláltam az irodát bementem és a titkár nő beküldött az igazgatóhoz. Az igazgató olyan középkorú lehetett. Nagyon kedves és aranyos férfi volt. Elintéztük a papírokat és odaadta az órarendemet. Holnap már kezdhetem is a sulit. Mikor kimentem az irodából nagy ricsajra és hangoskodásra lettem figyelmes. A diákok körbeálltak valamit, de nem láttam mi az, így elindultam haza, de nem gondoltam volna, hogy eltévedek.
Egy pillanatig elmélyültem a kert csodálatos látványában, mikor egyszer csak valaki megszólalt.
-Biztos te vagy az új szomszéd. Örülök hogy találkoztunk. –mondta.
-Igen én vagyok és én is örülök. Soa vagyok. Lee Yun Soa. –mondtam.
-De bunkó vagyok be se mutatkoztam. Kim KyoungJae vagyok.
-Nagyon örülök KyoungJae. Hogy lehet az hogy...
-Hogy én is ázsiai vagyok és itt élek? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Mi is ideköltöztünk mikor még kicsi voltam és azóta itt élünk a családdal.
-Soa! Gyere és pakolj ki a szobádba. Csodálatosan néz ki már csak be kell rendezned. Oh szia, én vagyok Soa mamája. –mondta miközben odajött hozzánk anyu.
-Örülök, hogy megismerhetem. Én Kim KyoungJae vagyok a szomszéd fiú.
-KyoungJae? Egy ilyen aranyos fiúnak, mint te, biztos megjegyzem a nevét. –mondta anyu mosolyogva.
-Mamaa...
-Most miért? Igenis aranyos fiú. Szerinted nem Soa? –kérdezte anyu, de láttam KyoungJaen, hogy egyre jobban zavarban van.
-Ajj mama most miért kell ezt csinálni? Sajnálom most mennem kell KyoungJae. Örülök, hogy megismertelek és remélem beszélünk még ezek után. –mondtam és anyura néztem célzás képpen, majd mentem a ház felé.
-Én is örültem Soa és ne aggódj beszélünk majd még szerintem. –mondta mosolyogva KyoungJae.
-Most miért? Várj már Soa! Én is örültem KyoungJae. Soa! Soa várj már! –kiabált utánam anyu. Mikor bementem a házba egyből a szobába vettem az irányt. A szobám ajtaja nyitva volt és amint bementem elkezdtem kipakolni. A szobám halvány rózsaszínű volt, ami sose tetszett. Na de térjünk vissza a történetre. Miután kipakoltam a gardróbba berendeztem az én tetszésem szerint a szobát. Beletelt egy pár órába. Mikor kész lettem a nap már lehunyóban volt. Elhatároztam, hogy lemegyek az udvarra és úszok egyet a medencében. Így is lett. Felvettem a fürdőruhámat, magamra csavartam a törölközőmet és lementem.
-Hová készülsz Soa? –kérdezte anyu.
-Kimegyek úszok egyet ha nem baj.
-De most lett készen a vacsora. Gyere és egyél.
-Nem vagyok éhes.
-Ajj még mindig az a bajod ami a szomszéd fiúval történt?
-Nem.
-Milyen szomszéd fiúval? –kérdezte apu.
-Semmilyen. És nem hanyagolhatnánk a témát? –kérdeztem és kimentem a hátsó ajtón az udvarra. Leraktam a törölközőt a napozó ágyra és belementem a vízbe. A víz kellemes volt, majd elkezdtem úszni. Mikor már elég volt kiszálltam a vízből, nagyjából megtöröltem magam, hogy ne áztassam el a ház némelyik részét a fürdőruhából csorgó vízzel, majd felmentem a szobámba lefürödtem és lefeküdtem aludni.
 |
| YunSoa és KyoungJae |
Hol is kezdjem nektek regélni az én kis történetemet. Talán kezdem a legelején és fokozatosan leírok nektek mindent, hogy változott meg az életem, hogy a szüleimmel más országba azaz kontinensre költöztünk és hogy fordította tetejére az én eddigi nyugodt életemet a szomszéd fiú és egyben a suli sztárolt szépfiúja. Minden akkor kezdődött mikor Amerikába pontosabban Virginiába költöztünk. Anyu és apu koreaiak voltak. Apukám magas volt és mindig jó kondiban tartotta magát. Anyukám gyönyörű nő volt. A kora egyáltalán nem látszott rajta. Ő mindig fiatal magas és csinos nő volt, míg én az ellentéte. Kicsi és törékeny, nagy vágott szemeim és persze a szüleim szeme fénye, amit kevésbé szerettem. Lee Yun Soanak hívnak. Az angolt nagyjából törtem, hisz Koreában tanított tantárgy volt az angol. Biztos azt kérdezed most magadban, hogy mi a fenét keres vajon Amerikában, mikor Dél-Koreában élhetett? Hát elmondom neked. A szüleim egy cégnél dolgoztak Koreában és miután elküldték őket máshová kellett költöztünk még pedig Virginiába, mivel ott kaptak munkát. Gondolhatjátok mennyire örültem neki, hogy ott kell hagynom azt a gyönyörű országot, de nem tehettem semmit. Így hát egy szép tavaszi napon, költöztünk. Egy nagyon szép környéken vettünk házat. Mikor megérkeztünk a költöztetős autó már várt minket, hogy ki tudjanak pakolni. Kiszálltunk az autóból és apu ment is kinyitni az ajtót, hogy a két férfi be tudjon pakolni. A ház fehér volt emeletes és olyan rendezett pázsitja, hogy rálépni is féltem. A házak iszonyat közel voltak egymáshoz.
-Remélem tetszeni fog neked Soa és szeretsz majd itt lakni. –mondta anyu boldogan és rohant apuhoz, hogy mondja mit hova kell rakni a házban. Én csak egy erőltetett mosolyt vágtam, majd mentem és körbenéztem a hátsó kertben. Meglepő látvány fogadott. A kert csoda szép volt. Az előző tulajdonos biztos nagyon büszke volt a kertjére és az egész napját itt tölthette ha így néz ki. Még a fű is olyan volt, hogy enni lehetett volna róla. Jó azt azért nem. A kertben volt egy medence 2-3 napozó ággyal mellette. Voltak virág bokrok és egy aranyos kis fa, ami nyáron fantasztikus illatú virágokat hozott.
-Ne is folytasd. Már döntöttem. Nem megyek a bálba. Te pedig elmész és méghozzá a sok lány közül Catrinával. Téma lezárva és nem akarok erről többet beszélni.
