-Ez anyuék lesznek.
-Akkor jobb lesz ha megyek. Nem szeretném ha anyukádék meglátnának így, a te ruháidban. A végén még félreértenék.
-Rendben. Hazakísérlek.
-Dehogy kísérsz. Itt lakok a szomszédban. –mondtam mosolyogva. –Most pedig kísérj ki úgy, hogy meg ne lássanak. KyoungJae megfogta a kezem és elindultunk. Lementünk a lépcsőről és mikor nem figyelt senki odaszaladtunk a bejárati ajtóhoz.
-Anyu, mindjárt jövök egy pillanat és itthon vagyok. –mondta koreaiul.
-Rendben, de igyekezz haza mindjárt kész a vacsora és vigyázz magadra. –mondta, majd KyoungJae megfogott egy kabátot és becsuktuk az ajtót. KyoungJae a hátamra tette a kabátot nehogy megfázzak és az ajtóig kísért.
-Hát megérkeztünk. Még egyszer nagyon szépen köszönök mindent. Nem is tudom, hogy háláljam meg neked.
-Sehogy. De várj csak. Szavadon foglak. –mondta mosolyogva.
-Rendben.
-Menj nehogy megfázz.
-Jó. –mondtam és odaadtam neki a kabátot. –Jóéjt.
-Szia, jóéjt. –mondta, majd elindult haza. Nagyon csendben benyitottam, hogy anyáék észre ne vegyék mi van rajtam, majd felmentem a szobába és befeküdtem az ágyba és aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése