-Sziasztok.
-Szia. Csak nem úsztál? –kérdezte apu.
-De. Imádom ezt a medencét. –mondtam mosolyogva.
-Készítem a vacsorát. –mondta anyu és bement a konyhába.
-Jó, én addig lefürdök és jövök. Így is lett. Felmentem és lefürödtem. Mikor már öltöztem kiabálásra lettem figyelmes lentről.
-Soa. Vendéged van és kész a vacsora. –mondta anyu.
-Jó megyek. –kiabáltam le. Felvettem egy felsőt és egy rövidnadrágot, majd lementem. –KyoungJae? Te mit keresel itt? –kérdeztem meglepődve.
-Szia remélem nem zavarok.
-Nem zavarsz. Gyere te is vacsorázz velünk. –mondta anyu.
-Nem köszönöm, megyek én mi is vacsorázunk nemsoká csak azért ugrottam át, hogy kérdezzek valamit Soatól.
-Igen? Mi a baj? –kérdeztem.
-Emlékszel még mikor mondtam, hogy szavadon foglak?
-Igen. Miért?
-Na hát most jött el azaz alkalom, hogy kihasználjam.
-Nem értelek. Elmagyaráznád pontosabban, hogy mit is szeretnél?
-Azt szeretném ha el jönnél velem a bálba.
-Micsoda? Mit szeretnél? Hogy én legyek a párod a bálon? Ami két nap múlva lesz?
-Igen. Tudod nagyon megkedveltelek.
-És miért nem Catrinát viszed? Ő már biztos rutinos az ilyenben, én pedig nem igazán.
-Nem baj. És azért nem viszem Catrinát, mert elég volt belőle eddig.
-Nem tudom. Gondolkodhatok rajta?
-Hát persze. Csak nyugodtan. –mondta és látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta.
-Tudod KyoungJae Soa ezzel nem azt akarta mondani, hogy nem megy veled, hanem, azt hogy egy kicsit gondolkodnia kell. –mondta anyu.
-Ha jobban belegondolok, szerintem jobb lenne ha nem mennék. Jobb lesz neked ha Catrinával mész. Nem fog lemondani rólad soha. Ő szeret téged. Nagyon. És én nem akarok zavaró tényező lenni közöttetek. Neked Catrina mellett van helyed a bálon és nem mellettem. Szép pár lesztek higgy nekem. Sajnálom KyoungJae. –mondtam és visszamentem a szobámba.
-Soa!.... Soa! Ezt nem mondod komolyan! Nyisd ki kérlek az ajtót. Beszéljük meg, hallod.
-Nem. Két nap múlva elmész Catrinával a bálba és jól érzitek magatokat. Ennyi.
-És ezt ki mondja? Én veled akarok menni és nem Catrinával. Hallod Soa?
-Sajnálom KyoungJae és most menj el.
-Soa! Ne csináld ezt velem, kérlek.
-Menj el. Ne nehezítsd meg a dolgokat még jobban, kérlek.
-Hát jó... Megyek. –mondta, majd elment. Az ablakhoz álltam és néztem, amint KyoungJae elmegy, majd befeküdtem az ágyba és elkezdtem sírni. Sose voltam bálban. Most itt lett volna rá az alkalom, fel is kértek én pedig visszautasítottam. Észre se vettem mikor, de a sírástól egy idő után elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése