-Szerinted mit csinálok?
-Azt látom, hogy itt ülsz kint az esőben, de azt nem tudom, hogy miért.
-Mert kizártam magam.
-Ajj te. Gyere velem. –mondta és segített felállni.
-Hova?
-Csak gyere. –mondta, majd a fejem felé tartotta az esernyőt és mentünk a házuk felé. Mikor odaértünk KyoungJae lerakta az esernyőt és benyitott a házba. –Gyere.
-Nem akarok összefestékezni mindent.
-Én meg nem akarom, hogy kint legyél az esőben, szóval gyere. –mondta. Bementem és becsukta mögöttem az ajtót. A ház gyönyörű volt. Nem csak kívülről, de belülről is. Tágas, szép bútorokkal. Próbáltam nem hozzáérni semmihez, hogy ne festékezzek össze semmit, hisz olyan szép volt minden.
-Nagyon szép a házatok.
-Köszi. Anyuék érdeme. –mondta mosolyogva. –És most gyere velem.
-Hova akarsz menni?
-Gyere. –mondta, majd megfogta a kezemet és magával húzott. Felmentünk az emeletre és benyitottunk egy szobába, ami tele volt sok szép holmival. KyoungJae behúzott a fürdőszobába, majd kiment és mikor visszajött egy felső volt nálla és egy rövid nadrág. Letette a székre és kiengedte a kádba a vizet, tele habbal. –Fürödj csak, jövök nemsoká. –mondta, majd kiment és becsukta az ajtót. Levettem a festékes ruhákat, de a vékony pántos felsőt, ami alatta volt magamon hagytam, a festékes ruhát pedig beleraktam a mosdókagylóba, majd beszálltam a kádba. Percekig csak ültem és néztem magam elé, mikor kopogtak az ajtón.
-Igen? –kérdeztem.
-Bejöhetek?
-Öömm... persze. –mondtam, majd magam felé húztam egy kis habot. KyoungJae bejött és becsukta maga után az ajtót. Megfogott egy széket, leült a kád mellé és csak nézett rám.
-Igen, persze.
-Mi történt veled? Mitől vagy ennyire festékes?
-Catrina.
-Ő volt? Ő öntött le?
-Nem, de az ő keze van benne.
-Miből gondolod?
-Abból, hogy láttam KyoungJae.
-Az még nem azt jelenti hogy ő volt.
-De ott állt fent az ablakban a srác mellett aki leöntött és csak mosolygott rám gonoszan.
-Akkor, így már világos. És mivel húztad ki nála a gyufát?
-KyoungJae nem akarok róla beszélni.
-Rendben. –mondta és törölni kezdte az arcomról a festéket. Segített amiben csak tudott, hogy ne festékesen keljen hazamennem, majd mikor kész lettünk kiment, hogy felöltözzek. Megtöröltem a hajam, felöltöztem és kimentem. KyoungJae az ágyon feküdt és a plafont nézte, majd amint meglátott felállt.
-Köszönöm. –mondtam, majd odamentem hozzá és átöleltem. –Már másodjára mented meg az életem.
-Nincs mit. Neked bármikor. –mondta, majd mélyen a szemébe néztem. KyoungJae beletúrt a hajamba és a fejemet a mellkasához szorította. Nagyon megnyugtató érzés volt. Már este volt, mikor egyszer csak egy hangot hallottunk lentről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése