-Jó reggelt! Hát te? Merre jártál este? –kérdezte apu.
-Hát tegnap nem akartam, hogy elázzak míg hazaértek, így elmentem Hanahhoz. És csak este jöttem haza, de mentem is fel a szobába, hogy aludjak.
-Értem.
-Tessék a reggeli. –mondta anyu, majd lerakta elém az asztalra.
-Köszönöm. –mondtam, majd megettem és csomagolni kezdtem. Pár perc múlva meg is jött a busz. Elköszöntem anyuéktól és kimentem.
-Most már felszállhatok? –kérdeztem a sofőrtől.
-Jöjjön. –mondta mosolyogva, majd felszálltam és elindultunk a suliba. Mikor megérkeztünk leszálltam és elindultam a suli felé.
-Soa! Várj! –kiáltott utánam KyoungJae. Megálltam és megvártam.
-Semmi mi lenne? –kérdezte értetlenül.
-Akkor miért kellett megvárnom téged?
-Hát, hogy együtt menjünk.
-De nem kellene együtt mutatkoznunk itt.
-Miért? Mi ütött beléd?
-Tegnap is azért voltam festékes.
-Miért?
-Mert Catrina meglátott minket, hogy a folyosón beszéltünk reggel, nem tetszett neki és ezt kaptam érte. Ki is jelentette nekem, hogy szálljak le rólad, mert már közel jár ahhoz, hogy összejöjjetek és ne merjek bekavarni, mert megbánom.
-Ezt ő mondta? –kérdezte meglepődve.
-Igen. Szó szerint.
-Mindjárt beszélek én a fejével. Hogy közel jár? Miről beszél? Én nem akarok tőle semmit. Sőt senkitől nem hogy tőle. Nem fog most már egy rossz szót se szólni. –mondta, majd elment. Bementem a terembe és elmondtam Hanahnak, azt amit most KyoungJae mondott. Hanah el se akarta hinni, amit hallott, majd megkezdődött az óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése