4.fejezet:A megmentő

KyoungJae

Bolyongtam egy jó ideig mikor valaki leszólított egy kocsiból.
-Soa? Te mit keresel itt?
-KyoungJae... én csak...sétálni akartam.
-Biztos? És merre sétálsz?
-Hát én csak...
-Tudod te egyáltalán hol vagy? –kérdezte nevetve.
-Nem. Na jó. Hazafelé indultam volna a Fő suliról, de nem gondoltam, hogy eltévedek.
-Gyere hazaviszlek. –mondta és intett, hogy szálljak be.
-Nem kell köszi csak mondd meg merre menjek és hazasétálok. –tiltakoztam.
 

Soa

-Ne viccelj már Soa. Esteledik. Nem foglak itt hagyni, hogy sétálj haza. Gyere ülj be. A szomszédban laksz. Úgyis egy helyre megyünk szinte. Ne aggódj nem foglak elrabolni, se megenni. –viccelődött.
-Nem kell köszi. Hazaérek még mielőtt este lenne csak mondd merre menjek.
-Soa! Gyere és ülj be! Nem foglak itt hagyni. Vagy azt akarod, hogy kiszálljak és én rakjalak be? -Én erre nem mondtam semmi csak megálltam. –Gyere hát. Elgondolkodtam és rájöttem, hogy igaza van. Ha rajtam múlik nem fogok hazatalálni, így beszálltam KyoungJae mellé és elindultunk haza.
-Egyébként te mit csinálsz ezen a környéken? –kérdeztem kíváncsiskodva.
-Itt lakik az egyik csapat társam. És te mit kerestél a Fő sulin?
-Anyám mondta, hogy iratkozzak be és járjam ki itt a fő sulit.
-És? Sikerült beiratkozni?
-Igen, csak kicsit nehezen találtam meg az irodát, de minden simán ment.
-Na ez szuper. Jó ezt hallani, hogy van még valaki aki a fő sulira jár a közelből.
-Miért? Ki jár még oda? –kérdeztem meglepődve.
-Én. –mondta mosolyogva.
-Tényleg? Micsoda meglepetések sorozata.
-Igen. Hát haza is hoztalak. Látod nem volt vészes és még élsz. –mondta és nevetett egyet.
-Haha nagyon vicces. Köszönöm, hogy hazahoztál egyébként. Nem tudom mi lett volna nélküled.
-Nincs mit megköszönnöd. Nem esett nehezemre hisz a szomszédban laksz.
-Rendben, de én most megyek anyuék már biztos halálra aggódtak magukat. –mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Oké menj csak.
-Köszönöm még egyszer. Szia. Jó éjt.
-Jó éjt neked is. Szia. –búcsúzott el és beállt a kapu bejárójukba. Bementem a házba és anyuék a nappaliban ültek. Mikor megláttak úgy rohantak le, mint ha ezer éve nem láttak volna.
-Soa, jól vagy? Minden rendben van veled? Merre jártál ilyen sokáig? –kérdezősködött anyu.
-Minden rendben van mama, csak mikor elintéztem a fő sulit elindultam haza és eltévedtem.
-Eltévedtél? Miért nem hívtál fel, hogy menjünk érted? –kérdezte anyu.
-Mert dolgoztatok és úgy voltam vele, hogy hazatalálok.
-És hogy találtál haza? –kérdezte apu.
-Hazahoztak.
-Hazahoztak? De kicsoda? –kérdezte anyu.
-KyoungJae hozott haza autóval.
-KyoungJae? A szomszéd fiú? –kérdezte anyu meglepődve.
-Igen mama a szomszéd fiú, de ha nem haragszotok én mennék fürdeni és lefeküdni, mert holnap suliba kell, hogy menjek.
-Ohhh suliba? Menj csak akkor nyugodtan. Aludj jól. Jó éjt. –mondta anyu.
-Jó éjt. –mondtam és felmentem a szobába. Lefürödtem és lefeküdtem aludni. A mai nap teljesen kifárasztott, így jó volt az ágyba bebújni és végre aludni.