3.fejezet:Az új suli

Soa

-Soa! Ideje felkelni. A hasadra süt a nap és a mai nap be kell iratkoznod egy iskolába. –mondta anyu és elhúzta a sötételőket. Én erre csak a fejemre húztam a takarót. Anyu kimutatta nem tetszését és elkezdte húzgálni lefelé a takarót rólam.
-Soa! Fel kell kelned.
-Most miért már megint. Nincs is mit csinálnom. Hagyj aludni. –mondtam és visszahúztam a takarót magamra.
-10 perc múlva indulunk az új munka helyünkre. Te is jössz és a főiskolánál kirakunk útközben, hogy be tudj iratkozni. Szóval öltözz nem szeretnénk elkésni már az első nap. –mondta és kiment a szobából. Szuper. Én nem akarok ide suliba járni. Miért nem lehetett megvárni míg kijárom Incheonban a fő sulit? Kimásztam hát az ágyból és felöltöztem. Lementem a konyhába bekaptam pár falatot és mentünk is. Útközben az iskolába tartó diákokat néztem.
-Menjek veled beiratkozni Soa? –kérdezte anyu.
-Szerinted nem tudok egyedül beiratkozni? Főiskolás vagyok állítólag. Menni fog ne aggódj.
-Hát ahogy gondolod. –mondta. majd megérkeztünk egy nagy és elég elit sulinak látszó épülethez. Kiszálltam és bementem. Épp nem volt tanítás, szóval mindenki kint volt a folyosón. Mindenki engem nézett és elszórtan hallottam gúnyolódó szavakat vagy hogy „mit keres ez itt?”. Mivel nem találtam az irodát egy aranyos lánytól kértem segítséget, aki nagyon udvariasan útba is igazított. Mikor megtaláltam az irodát bementem és a titkár nő beküldött az igazgatóhoz. Az igazgató olyan középkorú lehetett. Nagyon kedves és aranyos férfi volt. Elintéztük a papírokat és odaadta az órarendemet. Holnap már kezdhetem is a sulit. Mikor kimentem az irodából nagy ricsajra és hangoskodásra lettem figyelmes. A diákok körbeálltak valamit, de nem láttam mi az, így elindultam haza, de nem gondoltam volna, hogy eltévedek.