35.fejezet:Nem igaz hogy elfelejtetted!

Az idő gyorsan repült KyoungJae mellett. Már lassan harmadik éve voltunk együtt. Mind ketten utolsó évesek voltunk a Fősulin, ezért kevesebbet találkoztunk, hisz mind a ketten készültünk a nagy vizsgánkra. Volt, hogy két napig nem is találkoztunk csak annyi időt voltunk együtt, míg bent voltunk a suliban. Majd mikor vége lett az óráinknak KyoungJaeval hazajöttünk egy kicsit beszélgettünk és együtt voltunk, majd mind a kettőnknek tanulnia kellett. Az egyik reggel boldogan keltem. Kikeltem az ágyból, felöltöztem, majd lementem a konyhába és ott volt KyoungJae.
-KyoungJae. Hát te? Majd felhívtalak volna ha készen vagyok.
-Nem baj. Hamar kész lettem, így azt gondoltam, hogy megvárlak itt.
-Hát rendben. Mehetünk is ha gondolod.
-Jó persze. –mondta, majd elbúcsúztam anyuéktól és beszálltunk a kocsiba. KyoungJae felé hajoltam és megcsókoltam, majd elindultunk a suliba. Aznap voltunk három évesek. KyoungJae meg se szólalt egész úton. Nem akartam lelőni a poént, így vártam hátha eszébe jut az évfordulónk, de semmi. Bementünk a suliba. Még mindig semmi. El voltam kenődve, amit Hanah észre is vett.
-Mi a baj Soa?
-Semmi. Csak ma vagyunk 3 évesek KyoungJaeval és még annyit se mondott fa papucs. Nem is vagyok neki fontos ha ezt elfelejti.
-Dehogy. Ne mondj ilyet. Fontos vagy neki.
-Ez nem igaz. –mondtam. Így telt el az egész nap. KyoungJae hiába volt velem, nem tudta, hogy milyen nap van. Szóval elfelejtette. Mikor vége lett az utolsó óránknak KyoungJae hazavitt. Kiszálltam az autóból és faképnél hagytam.
-Soa! Valami baj van? Egész nap olyan csendes és szomorú voltál.
-Nem nincsen semmi, azt elnézve, hogy a barátom nem akar nekem mondani semmit.
-Ezt, hogy érted? –kérdezte értetlenül, majd odamentem hozzá és a szemébe néztem.
-Kim KyoungJae. Nem akarsz nekem mondani valamit?
-Kellene?
-Te most hülyéskedsz? –kérdeztem, majd elindultam be a házba.
-Várj már Soa! Eszembe jutott valami. Szerinted elfelejtettem? –kérdezte, majd odajött hozzám és átkarolta a derekamat. –Tényleg ilyennek nézel? –kérdezte. Felé fordultam és megcsókolt. –Boldog Évfordulót! –mondta mosolyogva.
-Ajj KyoungJae. –mondtam, majd magamhoz öleltem és sírni kezdtem.
-Ne sírj. Gyere inkább mutatni akarok valamit. –mondta, majd megfogta a kezem és húzni kezdett hozzájuk.