-Jó napot! Tudják mennyi az idő? –kérdezte a tanár, amint meglátott minket.
-Igen elnézést a késésért, többet nem fordul elő. –mondtam és leültünk a helyünkre, majd KyoungJae rám mosolygott. Mikor vége lett az órának KyoungJae odajött, adott egy csókot, majd magához ölelt. Hirtelen csend lett és mindenki minket nézett. Senki sem akarta elhinni, hogy KyoungJae és én együtt vagyunk, de most minden bebizonyosodott.
-Ezt nézzétek. Milyen aranyosak és milyen romantikus. Nem igaz? –kérdezte Catrina, miközben tapsolt.
-Most mi bajod? Igen együtt vagyunk és az miért fáj neked? –kérdezte KyoungJae.
-Nekem nem fáj, de ő nem hozzád való vedd már észre.
-Miért te szerinted igen? Catrina nagyon el vagy tévedve szerintem. –Catrina erre nem mondott semmit csak rám vetette tekintetét. –Azt hittem ezt már megtárgyaltuk. És ez most mindenkihez szól. Nem érdekel, hogy levegőnek néz az egész suli és nem leszek most már fényezve. Én szeretem Soat. Úgy érzem mellette, tényleg élek és mikor elbúcsúzunk alig várom, hogy újra lássam. Biztos veletek is történt már ilyen, szóval tudjátok mit érzek. Remélem ezt mindenki elfogadja és nem fog semmi se változni csak azért, mert Soaval együtt vagyok. –monda KyoungJae. Csend volt és a légy zümmögését is hallani lehetett. Én csak álltam KyoungJae mellett és néztem rá.
-A barátok összetartanak. Nem igaz? Engem nem érdekel, hogy kivel vagy együtt, míg el nem hanyagolsz. –mondta KyoungJae barátja, majd a többi srác is bólogatni kezdett. Körbe néztem és láttam a többiek arcán, hogy őket se zavarja. Kivéve Catrinat. Ideg lett úrrá rajta, megfogta a cuccát és kirohant a teremből. Majd bejött a tanár és megkezdődött az utolsó óra. Az utolsó órát végig leveleztük Hanahval és végre fellélegeztem, hogy ezzel a kapcsolattal Kyoun
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése